Lóvért részei és elnevezések 2. rész/ Horse armour and parts names part 2

Garde-queue: a ló farkát takaró páncél rész.

 Egyéb elnevezése: guardacorda, guardamalso, schawanzel, schwanzriem panzer, tail-guard, krup-panzer, lendenpanzer.

Olasz 1560-1575

Kruppenteil: a ló farkvértjének felső részének elnevezése
Brescia 1570-1575

 Flanchard: A ló oldalpáncélja. 

Egyéb elnevezései: flanchiére, flancois, flankenbleche, flankenpanzer, flanqueras.

A Burgundi Bardon látható flanchard rész is. A bardot 1511 – 1514 körülre datálják. I. Miksa
ajándékozta VIII. Henriknek, Aragóniai Katalinnal kötött házassága alkalmából.

 

 Peytral: Szügyvért.

Másnéven antela (olasz) vagy brustpanzer, Fürbug, patrel, poitrel, pechera, pettiera, piciére. 

 Bossoirs: A félgömb alakú kidudorodások a peytralokon más megnevezésben Streifbuckel. 

A szügyvért elejének elnevezése Brunt amelyet az alsó kép mutat be. 

A peytral egy másik változata volt a pectoral, amely láncból készült és nem lemezből.

 

  Német peytral 1554-ből Wolfgang Grosschedel munkája. Látható rajta a Bossoirs is.

Italy (Brescia), 1570-75 peytral and reins

 Brunt amelyet Kunz Lochner készített

Lóvért részei és elnevezések 1. rész/ Horse armour and parts names part 1

A vért tulajdonosa Johann Ernst Szász-Coburg herceg (1521 – 1553).
A készítő Kunz Lochner. A vérten található egy dátum 1548 és betűk amelyek
azt jelzik hogy a herceg az Augsburgi Birodalmi gyűlésre való látogatására készült a vért. A gyűlés a geharnischter Reichstag néven vált ismerté mivel a résztvevők a legpompásabb vértjeikben jelentek meg.
A vért 25,4kg és a lóvértje 41,7 kg.

Possibly Flemish or German, early 16th century

Caparison: Díszes lótakaró. Egyéb megnevezései: Trapper vagy housing
Campanelle: díszes lótakaró, amelyet csengők díszítettek.

 

 15. századi tornaábrázolás teljes caparisonba öltöztetett lovakkal.

 

 Nurnbergből származó késő 16./kora 17. században keletkezett 1456 és

1561 között gestechről szóló könyv látható (Tournament Book)

Shaffron: A ló homlokvértje.
Más néven chamfron, chanfron, chanfrein, frontale, fronteau, ross-stim, tester, testiéra, tetriére. 
Változata a Fél (Demi) shaffron amely a ló fejének a felső részét védi csupán

 

 A Burgundi Bard shaffronja. A bardot 1511 – 1514 körülre datálják. I. Miksa ajándékozta VIII.

Henriknek, Aragóniai Katalinnal kötött házassága alkalmából.

 

 Vak shaffron 1490-ből. Németországban készült. Súlya 2638 gramm.

 

 Német (Demi) Fél chaffron. Wolfgang Grosschedel és talán a fia Franz munkája. kb. 1560-ból

 

 Romain des Ursins munkája. II. Henrik lóvértjének shaffronja abból az időszakból, amikor még

csak a dauphin címet viselte kb.: 1490 – 1500-ból. 1539-ben kapott új dekorációt a shaffron.

Kunz Lochner munkája circa 1555-ből.

A shaffron tulajdonosa Nicolas "the Black" Radziwill (1515–1565), Nieswiez és Olyka hercege,
Választófejedelem, Nagy Kancellárja és Marshallja Litvániának, az egyik leggazdagabb nemese
Lengyelországnak és Litvániának.

A két képen stirnschieldek láthatóak. Két külön változatát mutatja be ezeknek a két kép. A
felső stirnschieldet nem látták el tüskével, míg az alsónak a közepéből tüske áll ki. Az alsó képen megfigyelhetjük a Nasenstück-et is amely a ló fülének védelmét szolgáló lemez volt.

Crinet: A ló nyakának felsőrészét védte. Rákozott páncél rész volt. Ehhez csatlakozott a Backenstücke, amelyet zsanérral fogadtak az orr lemezéhez és a ló fejének az oldalát védő funkciót töltötte be.

Egyéb elnevezései: Mahenpanzer, collo, cuello, halbe-kanz.
Bard de criniére: Ez a ló sörényét takaró résznek volt az elnevezése.

 

 1490-re datált francia v. olasz crinet. Látható rajta a backenstücke és a bard de criniére rész is.

 crinet 1580 -1590 Brescia

Crupper: A ló far vértje. 

Más néven crouppiére, groppa, grupera, posolino.

 Dél-német vagy osztrák crupper circa 1480-1500-ból.

Bőr crupper a korai 16. századból. Súlya 2666 gramm.

 

 1480 german austria

 

 Germany Landshut Wolfgang Grosschedel 1554

 

 Italian (probably Milan) ~1560

Lóvértezetek Európában, a középkorban /Horse Armor in Europe in the Middle ages

Az emberiség folyamatosan alkalmazta az állatokat a harcai során. De egyetlen állatot sem használtak olyan sokáig és annyi alkalommal a csaták folyamán, mint a lovat. Használták az elefántot, az onagereket /68/. Ahogy a történelem során az emberek számára kialakított védőfelszerelések fejlődtek úgy a lovak számára is fejlődött a védelem a csatákban. A lovaknál ugyan ritkább a páncél megjelenése és legfőként az elit nehézlovasságnál fordul elő.

Előzmények

A legelső ember alkotta páncélt állat számára valószínű a mezopotámiai Ur városában
készítették el i.e. 2600 – 2500-ban onagerek számára. Az onagereket harci szekerek húzásához használták és a mellkas védelmére készítettek páncélt a számukra. Később a görögök, a perzsák és az asszírok is használnak vértezeteket a lovakon, ritkán alkalmazzák legfőbb használati terület a nyugati tartományokban van. Ahol a shaffron és a peytral is megjelenik.
A rómaiak a lovas katonákat elhanyagolták így a lovak védelmére sem igazán volt szükségük. Felvonulásokkor használták a lovakat, Az első páncélozott lovasságot, harcba a rómaiaknál Hadrianus császár vezette be. Ez a speciális lovasság az úgynevezett clibanarii volt.

Francois Spiering - Caparison című festménye 1621

 Ahogy a korabeli harcos a ló is sodronyvértet viselt és alatta bélelt, steppelt anyag biztosította a kényelmet és a további védelmet. Megjelenik a caparison /69/ is a késő 12. században.
A caparisonnak kialakul egy olyan típusa, amely vastag és steppelt ennek már védelmi funkciója is lesz, de többségében a caparisonnak nincsen védelmi funkciója csupán csak a díszként illetve a lovasa címerének és színének a hordozójaként szolgál. A 13. század első negyedében a lovat borító teljes lánc és a caparison is használatban volt szerte Európában. A korai lemezvértek is megjelentek leginkább a shaffron volt használatban, Európában már az 1250-es években. A shaffront is legtöbbször kemény és vastag bőrből (cuir bouilli /70/) készítették és csak ritkán fémből ezeket általában csatában vagy tornákon használták. A
díszítése ezeknek gyakran megegyezett a lovasnak a címerével vagy a lovas által viselt ruházat díszítésével. A 14. században kezdik el használni a caparisonnak, a steppelt bélelt védőruházatnak és a fémlapoknak a kombinációit védelem céljából.
A 15. században alakul ki mind az embereknek, mind a lovaknak készült vért végleges változata. A lemez teret hódít magának és a teljes sodronytakaró pedig háttérbe szorul. A 15. század közepén a fém és, a bőr dominál a teljes ló vértezeteknél. A bard /71/ most áll a shaffronból /72/, crinetből /73/, peytralból /74/, flanchardból /75/ és a crupperből /76/.

A caparison eltűnik a harcterekről, de a tornákon és más ünnepi alkalmakkor továbbra is használják még a késő 16. században is. A korai 15. századtól kezdve a nyereg első és hátsó részét acéllemezzel borítják mind a csatatereken, mind a tornákon. A páncélozott nyereg biztosít védelmet a lovasnak és a lónak is. A század végén egyes műhelyek, mint például az augsburgi Lorenz Helmschmied műhelyében készültek teljes bardok, amelyek még a ló lábát is páncéllal látták el illetve a kantár is páncélozott volt. De az ilyen vérteknek súlyos költségeik voltak így csak nagyon ritkán készültek és főként diplomáciai ajándékok voltak. A lovak vértjeit is különféleképpen lehetett dekorálni. 

Díszíthették, textillel, festett bőrrel, ritkán aranyozott sodronnyal, lehetett csipkeszerű a lemez, áttört, domborított vagy bordázott. Díszíthették réz rátétekkel, futtathatták kékre, aranyozással vagy rézkarccal a század utolsó negyedében. A lovak kifejezetten egyedi készítésű tornákra kifejlesztett vérteket is használtak. A shaffron szem részét készítették úgy is hogy egy lemezt áttörtek úgy hogy az egy átlátható hálót képezzen és így a ló szemét védje a torna során, ebben a shaffronban a ló látott. Németeknél volt leginkább használatban a 15. század második felében egy úgynevezett vak shaffron melyben a ló szemének nem hagytak külön nyílást, hanem egyszerűen a teles shaffron zárt volt. A ló így nem látott a torna során ez azért volt hasznos, hogy a ló ne ijedjen, meg és ne legyen félénk. A teljes lóvérteket az úgynevezett buffer /77/ váltja fel. A 16. században továbbra is ezeket a védőfelszereléseket használják, míg a tornákon el nem terjed a korlát a két lovas között, így a ló védelme teljesen fölösleges lesz. Számos teljes bard és sokkal több részleges vért készült a 16. században. 

Számos képi ábrázolás bizonyítja a használatban lévő különböző vértezeteket. A lovak vértezete a 16. század első felében virágzott, főként a teljes bardok időszaka volt ez. A század második felében készülnek ugyan teljes bardok de főként csak tornákra és kezd megjelenni az acélerősítésű bőr is, a shaffronnak is főként a könnyebb változata kezd elterjedni. A 16. századi lovas páncél díszítése is az emberi vértek díszítésének divatját követik. 1525 körül főként Németországban és Itáliában domborított díszítésekkel kezdik el ellátni a felvonulási vérteket. Ezeket a domborműveket a páncélokon Németországban főként az ábrándos királyi pompa jellemezte, a díszítések Itáliában sokkal tudatosabbak voltak szándékosan élesztették fel a díszítésekkel az antik római képeket. Főként a Negroliknak adott nagy inspirációt az antik Róma. Egy másik szintén divatos stílus terjed el ebben a században, ami nem más, mint a Keleti, oszmán. Ez a divat befolyásolja az udvari életet, az öltözetet, az építészetet, de a lovak vértjeit ez a divat csak nagyon ritkán érinti. A hadviselés és a fegyverek gyökeresen megváltoznak a 16. században nagy jelentőséggel bírnak a kézi lőfegyverek. A teljesen páncélozott ember és ló ritka látvány lesz a csatatereken. 1580 után a teljes vérteket felváltják azok a vértek, amelyeken a lábszár és a lábfej védelmét már elhagyják, a lovak vértjeiről is lekerül a shaffron és a nyergen lévő lemezek. A 16. század legvégére a teljes bardok már csak anakronizmusként voltak jelen az ünnepi felvonulásokon.
Később a 17. században már csak XIII. Lajos francia király készített egy teljes bardot1630 és 1640 között, amely az 1510-es években készült ló vérteket idézi fel. A lovakat ugyan továbbra is védi páncél, de teljes vért nem készül az óta számukra. Néhány páncél elemet a lovak védelmére még a 19. század elejéig megőriznek, de az I. világháború óta a lovakat nem védi páncél. Nigériában és Szudánban a steppelt ló páncél továbbra is használatban maradt és részt vesznek a hagyományos ünnepeken még napjainkban is.

Szómagyarázat:

68 Onager: vadszamár, amely Szíria, India, Pakisztán és Tibet sivatagos részein honos.
69 Caparison: nagy textil lótakaró, amely a ló egész testét beborítja.

70 Cuir bouilli – keményített bőr
71 Bard – a teljes lóvértezet
72 Shaffron – a ló fején lévő homlokpáncél
73 Crinet – a ló nyaka felsőrészének a páncélja
74 Peytral – a ló szügyvértje
75 Flanchard – a ló oldalának védelmére szolgála a nyereghez rögzített lemez
76 Crupper – a ló farának védelmére szolgáló páncél

77 Buffer vagy hourt – nagy félhold alakú párna,  hasonló funkcióval mint a peytral

Felhasznált irodalom/ Literature

Breiding, Dirk H. "Horse Armor in Europe". In Heilbrunn Timeline of Art History. New York: The
Metropolitan Museum of Art, 2000

Charles Ffoulkes: The armourer and his craft

Kovácsok megjelenése a mitológiákban

Szvarog

A felső réteg istenei: Ég istenei: az Égatya neve Szvarog, ő a főisten egyben a kovácsisten.
Tőle származik a többi isten. Nevét az Ipatyij-évkönyv őrizte meg. Szimbóluma a kard Görög
megfelelője talán Uranosz, és ahogyan Uranosz szerepe is csökken úgy ő is hamar háttérbe
szorul. Szvarog után egyik fia Dazsbog következett az égi trónon, aki talán a görög
mitológiából Héliosznak felel meg. Szvarognak több gyermeke is volt, például Szvarozsics
aki egyfajta tűzisten szerepet tölt be. Szvarozsicsot általában négy fejjel ábrázolták. Számos
forrás bizonyítja a szláv népek tűz és nap imádatát.

Héphaisztosz

A kovácsmesterség és a tűz istene a görög mitológiában. Védelmezője minden
mesterembernek, főként a fémműveseknek. Fémmunkák terén jártas főként mestere Kédalion
volt. A vulkánok istenét is tisztelték benne. Kovácsműhelye az Etna vulkánban vagy az
Olümposzban volt. Szimbólumai az üllő és a kalapács. Ábrázolásokon gyakran látható
kezében kalapáccsal az üllője felé görnyedve. Szakálla volt és gyakran pálcával könnyítette a
járását. Athénban nagy tisztelet övezte és a temploma Theseum még ma is áll az Akropolisz
lábánál.

Völund

Völund kovács és ékszerész volt. A kovácsistenek közül nem csak a görögöknél Héphaisztosz
volt sánta, hanem a germán mitológiában Völund vagy Völundr is. Völund sántaságát abból
tulajdonítják, hogy amikor fogságba került Nidud király emberei akkor az inait elvágták, hogy
ne tudjon elmenekülni.

Vulcanus

Vulcanus vagy más néven Mulciber a fémmunkák ősi, valószínű etruszk eredetű római istene.
Görög megfelelője Héphaisztosz, akinek fő művei Zeusz olümposzi palotája, valamint
Akhilleusz híres fegyverzete. A rómaiak úgy tartották, hogy Vulcanus műhelye Szicíliában az
Etna alatt vagy pedig a Lipari-szigetekhez tartozó Vulcano sziget alatt van, róla nevezték el a
szigetet is. A Vulcanalia ünnepén, amelyet augusztus 23.-án tartottak, halakat és kis
állatokat dobtak a tűzbe az isten tiszteletére.

Sethlans

Az etruszk mitológiában Sethlans volt a tűz, a kovácsműhely és a kovácsolás istene. Sethlans
volt az egyik legrégebbi etruszk isten. Sethlans szimbólumai; a fogók és a kalapács. Őt magát
pedig ábrázolásokon felismerhetjük, hogy pileus vagy kúpos sapkát visel.

 Afrikában Ogunt a kovácsisten. A Keltáknál, Cian, Dian Ceht, Goibniu és Creidhne a
bronzművesség istene.

Hephaisztosz sántaságát több okra is visszavezetik. Az első a veleszületett sántaság, amely
álláspont szerint, amikor megszületett a lábujjai visszafelé álltak így a járást ez meggátolta.
A második ok, amelyből a sántaság következtethető, hogy amikor megszületett az anyja csúf
fiát látva ledobta egy hegyről. Anyja e tettéből a fajnemesítés tette mutatható ki. Harmadik
okként egy későbbi időszakból már a felnőtt Hephaisztosz apjával összeveszve, apja dobta le
egy hegyről, itt familiáris konfliktusra következtetnek. Negyedik okként a foglalkozási
betegséget állapítanak meg Héphaisztosznál például arzénbronz esetében kialakulhat ilyen
betegség.
Trencsényi Waldapfel szerint a kovácsok szabad mozgását igyekeztek gátolni. A kovácsoknak
ahhoz, hogy a munkájukat el tudják végezni a felsőtestük épségére volt szükségük így a
lábukat nyomorították meg. Ennek oka az volt, hogy a rabtartók azt akarták, hogy a kovácsok
csak nekik dolgozzanak, és ne tudjanak elmenni, elmenekülni tőlük. Erre az esetre kiváló
példa Völund, aki eszközös cselekmény áldozata lett.
A magyar néphit az ördöghöz vezeti vissza a tüzes pokol és a sántaság szimbólumát is. De
mivel a kovácsok munkájához is kell a tűz így párhuzamba hozható a kovácsokkal a sánta
ördög szerepe.

Felhasznált irodalom:

Szabó György: Mitológiai kislexikon Budapest, Könyvkuckó kiadó 1998

Hollósy Ferenc: Aiolosz és Vulcanus birodalma: A Lipari-szigetek 133. évfolyam, 11. szám, 2002. november

Egerton Sykes: Who’s who in a non-classical mythology, Routledge1 2002 72.

Dr. Jobba György: Mi okozhatta Hephaisztos sántaságát? Ponticulus Hungaricus · V. évfolyam 6. szám ·
2001. június

Vasruhák / Steel clothes

Ebben a bejegyzésben szeretném bemutatni azokat a dolgokat amelyek hasonlóképpen lenyűgöznek mint a páncélok (talán ha az lehetséges akkor még jobban is).

Konkrétan ez a bejegyzés most azért is nyert aktualitást mivel ha minden jól megy magam is neki állhatok egy vasból és rézből készített ruha és kiegészítői elkészítésének. Nagy eséllyel az én általam készített dolgok nem lesznek ennyire szépek viszont magamra készítem el és hordható lesz majd. Lehet egy másik blogban lehet hogy itt a készülés folyamatát is ki posztolom (de ez nem biztos).

Az alábbi "ruha"darabok Grázban a Landeszeughausban találhatóak. A ruhák modern készítésűek . Korok női öltözetéit másolta le a készítő az első három képnél.

 

 

És most még egy pár gyönyörűség. Amelyeket már bizony hordtak is. (nem hiszem hogy túl kényelmes viselet lehetett/lehet egy acél fűző de ez tipikusan az a kategória amire azt tudom mondani hogy még megfulladni és bordatörést szenvedni egy ilyenben élmény és megéri :) :) )

 Acél fűző a 16. századból. Most Firenzében a Stibbert Múzeumban megtalálható.

 Medici Katalin francia királyné volt az aki bevezette az acél fűzőt a királyi udvarban. Mindezt azon oknál fogva tette hogy a kor divatjának megfeleljenek az udvar hölgyei és elérjék az akkoriban divatos 33cm-es derekat.

 A képeken Medici Katalin francia királyné látható

Olasz területeken is használtak fém fűzőket, de két dologban különböztek egymástól az olasz és a francia fém fűző viselők. Először abban hogy az itáliai területeken a fűző alá vettek fel ruhát hogy a viselését kényelmesebbé tegyék. Másodszor ők leginkább akkor hordtak vasból készült fűzőt ha arra egészségügyi okok miatt szükségük volt.

A Medici Guardaroba-ban is található leírás mely szerint Toledói Eleonóra is hasonló fém rögzítéseket viselt 1549-ben. Élete során reumától és tbc-től is szenvedett. Betegsége ellenére megpróbált a lehető legaktívabban élni és ebben segítségére volt az orvosai által javasolt fém merevítés is. Temetési ruhájában ennek ellenére nem volt merevítő.

 

A felső képen temetési ruháját láthatjuk. 

 Az alsó képen  Toledói Eleonóra látható fiával Giovannival, Bronzino festménye. 

 

Francia vas fűző 1580-1600

Ezek a fűzők csöppet sem voltak kényelmesek. És nagyban korlátozta a viselőjének a mozgását illetve a levegővételt is.
Marie Antoinette amikor elsőnek a francia királyi udvarba látogatott egy vas fűzőt kellett neki viselnie az udvar akkori divatja szerint. Ám ő ezt roppant mód kényelmetlen találta és enélkül ment el sétálni. Amivel a francia udvar nagy felháborodását érte el.
Marie Antoinettenek szüksége is lett volna arra hogy hordja ezeket a vas fűzőket ugyanis 13 éves korában megállapították hogy gerincferdülése és egyéb ortopédiai problémái is lehettek. 

 

Marie Antoinetteről készült festmény

Két vas fűző a 16. század kezdetéről Angliából és Franciaországból.
A vasból készült fűzőknél azért volt szükség az áttört mintákra, hogy a fűző súlya könnyebb legyen.

 

19. századi bronz derék fűző. Valószínűleg angol. 

Az I. világháború idején viselt fém fűző.  Ezeknek leginkább már csak testvédelmi funkciójuk volt.

Megjegyzés ....

Nem sokára készül egy bejegyzés amelyben megtöröm a vas = páncél kombinációt. Illetve kicsit tovább lépek majd a páncélosok korából illetve a férfiak viseletétől is elszakadok egy kicsit. Egy röpke bejegyzés erejéig megmutatom leginkább képekben hogy mely viseletek még az igazi nagy szerelmeim a páncélokon kívül. Persze a vasnak nem fogunk búcsút inteni továbbra sem... :)

Desiderius Helmschmied munkái / Desiderius Helmschmied works

 

3 tarajos burgonet. Desiderius Helmschmiedtől. 1550-1555 Augsburg.

 

II. Fülöp Spanyol király sisakja. Növényi ornamentikákkal díszítve. Augsburg  1549-1550
Real Arméríában Madridban található most.

A pajzson 1552. április 15.i dátum található. Desiderius Helmschmied által készített díszes pajzs.

 

 V. Károly sisakja. Desiderius Helmschmied munkája a díszítette Daniel Hopfer.