2012. május 26., szombat

Lóvértezetek Európában, a középkorban /Horse Armor in Europe in the Middle ages





Az emberiség folyamatosan alkalmazta az állatokat a harcai során. De egyetlen állatot sem használtak olyan sokáig és annyi alkalommal a csaták folyamán, mint a lovat. Használták az elefántot, az onagereket /68/. Ahogy a történelem során az emberek számára kialakított védőfelszerelések fejlődtek úgy a lovak számára is fejlődött a védelem a csatákban. A lovaknál ugyan ritkább a páncél megjelenése és legfőként az elit nehézlovasságnál fordul elő.

Előzmények
A legelső ember alkotta páncélt állat számára valószínű a mezopotámiai Ur városában
készítették el i.e. 2600 – 2500-ban onagerek számára. Az onagereket harci szekerek húzásához használták és a mellkas védelmére készítettek páncélt a számukra. Később a görögök, a perzsák és az asszírok is használnak vértezeteket a lovakon, ritkán alkalmazzák legfőbb használati terület a nyugati tartományokban van. Ahol a shaffron és a peytral is megjelenik.
A rómaiak a lovas katonákat elhanyagolták így a lovak védelmére sem igazán volt szükségük. Felvonulásokkor használták a lovakat, Az első páncélozott lovasságot, harcba a rómaiaknál Hadrianus császár vezette be. Ez a speciális lovasság az úgynevezett clibanarii volt.

Francois Spiering - Caparison című festménye 1621

 Ahogy a korabeli harcos a ló is sodronyvértet viselt és alatta bélelt, steppelt anyag biztosította a kényelmet és a további védelmet. Megjelenik a caparison /69/ is a késő 12. században.
A caparisonnak kialakul egy olyan típusa, amely vastag és steppelt ennek már védelmi funkciója is lesz, de többségében a caparisonnak nincsen védelmi funkciója csupán csak a díszként illetve a lovasa címerének és színének a hordozójaként szolgál. A 13. század első negyedében a lovat borító teljes lánc és a caparison is használatban volt szerte Európában. A korai lemezvértek is megjelentek leginkább a shaffron volt használatban, Európában már az 1250-es években. A shaffront is legtöbbször kemény és vastag bőrből (cuir bouilli /70/) készítették és csak ritkán fémből ezeket általában csatában vagy tornákon használták. A
díszítése ezeknek gyakran megegyezett a lovasnak a címerével vagy a lovas által viselt ruházat díszítésével. A 14. században kezdik el használni a caparisonnak, a steppelt bélelt védőruházatnak és a fémlapoknak a kombinációit védelem céljából.
A 15. században alakul ki mind az embereknek, mind a lovaknak készült vért végleges változata. A lemez teret hódít magának és a teljes sodronytakaró pedig háttérbe szorul. A 15. század közepén a fém és, a bőr dominál a teljes ló vértezeteknél. A bard /71/ most áll a shaffronból /72/, crinetből /73/, peytralból /74/, flanchardból /75/ és a crupperből /76/.

A caparison eltűnik a harcterekről, de a tornákon és más ünnepi alkalmakkor továbbra is használják még a késő 16. században is. A korai 15. századtól kezdve a nyereg első és hátsó részét acéllemezzel borítják mind a csatatereken, mind a tornákon. A páncélozott nyereg biztosít védelmet a lovasnak és a lónak is. A század végén egyes műhelyek, mint például az augsburgi Lorenz Helmschmied műhelyében készültek teljes bardok, amelyek még a ló lábát is páncéllal látták el illetve a kantár is páncélozott volt. De az ilyen vérteknek súlyos költségeik voltak így csak nagyon ritkán készültek és főként diplomáciai ajándékok voltak. A lovak vértjeit is különféleképpen lehetett dekorálni. 
Díszíthették, textillel, festett bőrrel, ritkán aranyozott sodronnyal, lehetett csipkeszerű a lemez, áttört, domborított vagy bordázott. Díszíthették réz rátétekkel, futtathatták kékre, aranyozással vagy rézkarccal a század utolsó negyedében. A lovak kifejezetten egyedi készítésű tornákra kifejlesztett vérteket is használtak. A shaffron szem részét készítették úgy is hogy egy lemezt áttörtek úgy hogy az egy átlátható hálót képezzen és így a ló szemét védje a torna során, ebben a shaffronban a ló látott. Németeknél volt leginkább használatban a 15. század második felében egy úgynevezett vak shaffron melyben a ló szemének nem hagytak külön nyílást, hanem egyszerűen a teles shaffron zárt volt. A ló így nem látott a torna során ez azért volt hasznos, hogy a ló ne ijedjen, meg és ne legyen félénk. A teljes lóvérteket az úgynevezett buffer /77/ váltja fel. A 16. században továbbra is ezeket a védőfelszereléseket használják, míg a tornákon el nem terjed a korlát a két lovas között, így a ló védelme teljesen fölösleges lesz. Számos teljes bard és sokkal több részleges vért készült a 16. században. 
Számos képi ábrázolás bizonyítja a használatban lévő különböző vértezeteket. A lovak vértezete a 16. század első felében virágzott, főként a teljes bardok időszaka volt ez. A század második felében készülnek ugyan teljes bardok de főként csak tornákra és kezd megjelenni az acélerősítésű bőr is, a shaffronnak is főként a könnyebb változata kezd elterjedni. A 16. századi lovas páncél díszítése is az emberi vértek díszítésének divatját követik. 1525 körül főként Németországban és Itáliában domborított díszítésekkel kezdik el ellátni a felvonulási vérteket. Ezeket a domborműveket a páncélokon Németországban főként az ábrándos királyi pompa jellemezte, a díszítések Itáliában sokkal tudatosabbak voltak szándékosan élesztették fel a díszítésekkel az antik római képeket. Főként a Negroliknak adott nagy inspirációt az antik Róma. Egy másik szintén divatos stílus terjed el ebben a században, ami nem más, mint a Keleti, oszmán. Ez a divat befolyásolja az udvari életet, az öltözetet, az építészetet, de a lovak vértjeit ez a divat csak nagyon ritkán érinti. A hadviselés és a fegyverek gyökeresen megváltoznak a 16. században nagy jelentőséggel bírnak a kézi lőfegyverek. A teljesen páncélozott ember és ló ritka látvány lesz a csatatereken. 1580 után a teljes vérteket felváltják azok a vértek, amelyeken a lábszár és a lábfej védelmét már elhagyják, a lovak vértjeiről is lekerül a shaffron és a nyergen lévő lemezek. A 16. század legvégére a teljes bardok már csak anakronizmusként voltak jelen az ünnepi felvonulásokon.
Később a 17. században már csak XIII. Lajos francia király készített egy teljes bardot1630 és 1640 között, amely az 1510-es években készült ló vérteket idézi fel. A lovakat ugyan továbbra is védi páncél, de teljes vért nem készül az óta számukra. Néhány páncél elemet a lovak védelmére még a 19. század elejéig megőriznek, de az I. világháború óta a lovakat nem védi páncél. Nigériában és Szudánban a steppelt ló páncél továbbra is használatban maradt és részt vesznek a hagyományos ünnepeken még napjainkban is.


Szómagyarázat:

68 Onager: vadszamár, amely Szíria, India, Pakisztán és Tibet sivatagos részein honos.
69 Caparison: nagy textil lótakaró, amely a ló egész testét beborítja.
70 Cuir bouilli – keményített bőr
71 Bard – a teljes lóvértezet
72 Shaffron – a ló fején lévő homlokpáncél
73 Crinet – a ló nyaka felsőrészének a páncélja
74 Peytral – a ló szügyvértje
75 Flanchard – a ló oldalának védelmére szolgála a nyereghez rögzített lemez
76 Crupper – a ló farának védelmére szolgáló páncél
77 Buffer vagy hourt – nagy félhold alakú párna,  hasonló funkcióval mint a peytral



Felhasznált irodalom/ Literature

Breiding, Dirk H. "Horse Armor in Europe". In Heilbrunn Timeline of Art History. New York: The
Metropolitan Museum of Art, 2000

Charles Ffoulkes: The armourer and his craft

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése