Szecesszió

Szecesszió

A szecesszió secedo, secedere latin: kivonulni szóból ered. Leginkább arra törekszik hogy a történelemtől elszakadva valami újat modernet teremtsen ehhez növényi motívumok stilizációját használja fel. A kivonuln szó utal arra hogy Bécsben 1897-ben 49 művész kivonul a városi művészeti központból.

A bécsi orientáció hatása miatt hazánkban a szecesszió nevet kapja.
Franciaországban és Belgiumban az Art Nouveau néven ismerik.
Angliában Stlye Liberty a stílus neve.
Spanyolországban Arte Jovun néven válik ismerté.
Olaszországban az angol behatás révén Style Liberty néven vagy Style Floreale néven lesz
közismert.
Németországban a Jugendstil vagy a Wellenstil nevet viseli.
Összefoglaló nevén Styl 1900
Az Art Nouveau stílusnak a vasművessége a stilizált tekergő növényi ornamentika a kúszó,
imbolygó vonalak, a végtelenbe burjánzás és a szalag fonott formák a jellemzőek.
A német Jugendstilben a naturalisztikus növény és figurális ornamentika kapja a primátust.
A dekorativitás kerül előtérbe.

A szecsesszióban lényegében homogén dekoratív színfelületeket alkalmaznak. Kerülik a szögösen megtörő egyenes vonalakat. A geometriai forma szabályossága helyett a természetes növekedés élményét keltő, szabadon áramló formákat kedvelte.  A kor gyáripari termelése és nem emberközpontúsága ellen tiltakozik.  az alkotói szabadság visszaszerzésére törekszik.

Szecesszió festészete és grafikája

A szecesszió festészete főleg a növényi díszítő jellegű stílizáltságot kedvelte. A lokálszíneket használta, tehát a tárgyak fény-árnyék által nem befolyásolt saját, helyi színét, körvonalazott, kontúrozott felületeket, dekorativitást, légiesített alakokat, erős allegorizálást. A preraffaelitákat és Gauguint elődüknek vallották. A 70-es években végiggyűrűzött a japán és a távol-keleti művészet hatása, ez megerősítette a stilizáló tendenciákat.
A szecessziós grafika legnagyobb hatású mestere az angol Aubrey Vincent Beardsley (1872-1898), neve összeforrott a szecesszió grafikai stílusával. Fő művei illusztrációi (Pope, Johnson, Oscar Wilde műveihez). Rajzai gyakran erotikusak, szimbolista értelműek. A kéjesen vonagló vonal, a fekete-fehér ellentéte alkotta művei formai alapját.

Művészek:

Paul Gauguin:  Sárga Krisztus 1889
Maurice Denis
Maillol
Gustav Klimt: Osztrák festő : Aranyhalak
Egon Schiele: A Művész felesége
Jan Toorop: Halál ho la te győzelmed
Edward Burne-Jones (1833–1898): A rémfej (1887)
Munch (1963–1944): Sikoly , Az élet tánca (1899–1900)
Klimt: Danae (1907-08, olaj, vászon, magángyűjtemény, Graz)
Henri de Toulous-Lautrec: A Moulin Rouge-ban, Angol lány, Cirkusz,
Alfons Mucha (1860-1939): Bizánci fej (1897; 50 cm átmérőjű, Ősz (1900–1897; 73 x 32 cm)
Franz von Stuck (1863–1928): A Szfinx csókja (1895; 160 x 144,8 cm)


Grafika:

Aubrey Vincent Beardsley 1872-1898

Üveg és kerámia művészet mesterei:

Auguste Daum: 1854-1909
Émile Gallé: 1846-1904

Ötvösművészet mestere:

L. Falise


Magyar szecesszió

A cseh szecessziónak az építész Jan Kotéra (1871-1923), a festő Jan Preisler és Max Svabinsky (1873-1962).

Építész Lechner Ödön (1845-1914). Az ő művészetéből induló Lajta Béla (1873-1920) el is jutott a par excellence, modern építészethez. Fontos jelenség Kozma Lajos, a Budapesti Műhely megalapítója, kiváló építész, belsőépítész és illusztrátor. A festészetben a Nabishoz csatlakozó Rippl-Rónai József, valamint a preraffaelita igazodású gödöllői iskola élén Körösfői-Kriesch Aladárral (1863-1920) és Nagy Sándorral (1868-1950) voltak a legjelentősebbek, de található szecessziós elem Csontváry Tivadar és Gulácsy Lajos műveiben is, és pályája kezdetén Vaszary János, Egry József is festett szecessziós képeket.

Rippl-Rónai József: Kalitkás nő (1892; Olaj, vászon, 186 x 130,5 cm; Magyar Nemzeti Galéria, Budapest), Fiatal nő rózsával (1898; szőnyeg, 230 x 125 cm; Iparművészeti Múzeum, Budapest)

Vaszary János: Aranykor (1897-98; olaj, vászon, 92,5 x 132 cm; Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)

Róth Miksa: Felkelő nap (1900; üveg mozaik, 171 x 76 cm; magántulajdon)

Nagy Sándor: Ave Myriam (1904; tempera, olaj, gipsz, 89 x 60 cm; Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)

Moiret Ödön: Mária Magdolna (1909 körül; mázas majolika, magasság: 73 cm; Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)

Ligeti Miklós: Anonymus (1903; bronz, magasság: 190 cm; Városliget, Budapest)
Lesznai Anna: Ady párna (1912; hímzés, 65 x 60 cm; magántulajdon)
Körösfői-Kriesch: A művészet forrása (1907; freskó; Zeneakadémia, Budapest)

Építészet:

Az építészetben nagy szerepe abban van hogy megszabadítja az eklektika kötöttségeitől a művészetet. Funkcionális alakítás, vagy a korszerűséget hangsúlyozó dekoratív forma került előtérbe. Az építészet a szecesszió ideje alatt a legsokszínűbb.
A szecesszió vágya a homogén stílus megteremtése volt.
A szecesszió építészetében például két egymással opponáló tendencia érvényesült. Az egyik inkább csak néhány felületi formajegyben hordozza a kor bélyegét, a szerkezeti elem, az új térértelmezés és a funkció tiszteletben tartása miatt lényegében már a funkcionalista építészet közvetlen előképe, míg Gaudi vagy a bécsi szecesszió székházát építő J. M. Olbrich sokkal inkább az ornamentális, festői, atektonikus elemeket hangsúlyozta, s mint ilyen, a romantika építészetének a folytatója.

A szecesszió  építészei
 Angliában Mackintosh
Belgiumban Victor Horta : brüsszeli Tassel-ház (1892-93) az első épület, amely a szecesszió jegyében fogant.
Spanyolországban Antoni Gaudi: Sagrada Familia templom, Batllo-ház (1904-07)
 Németországban Olbrich: Secession épülete
Ausztriában Otto Wagner: a bécsi szecesszió vezető mestere.: bécsi Postatakarékpénztár, Sezession pavilon
Magyarországon Lechner Ödön: 1891-ben a budapesti Iparművészeti Múzeum, Földtani Intézet, Postatakarékpénztár
Agostino Lauro (1861-1924): Sordevolói villa belseje (1900-1901)

Hazai építészek:
Medgyaszay István (1877–1959; Színház, Sopron; 1909);
Kós Károly (1883–1961; Madárház az Állatkertben;1908–1909; Városmajor utcai iskola; 1910–1912); Márkus Géza (1872–1912; Cifrapalota, Kecskemét; 1902).

Iparművészet:

Henry van de Velde belga művész aki bútorokkal és berendezési tárgyakban képviseltette magát a szecesszió időszakában.

Emile Gallé (1846-1904): Kerámiák


Szecesszió fémművessége és René Lalique / Art Nouveau and René Lalique

 A történelmi stílusok belső fejlődése a barokkal véget ér. Új stílus iránti igény merül fel,
melynek legjelentősebb elméleti alapozója az angol Jhon Ruskin és William Moris volt.
Hazánkban a többi stílus másolásától való elszakadás a Millenium idejére datálódik, de az
elterjedés a századfordulóra és az azt követő egy évtizedre tehető.


Az öntöttvas és a kovácsoltvas kombinációjának használatát is elkezdik alkalmazni.
Magyar szecessziót sokféleség jellemzi. Behatással van rá a német, a francia, az osztrák
vasművesség.

A kovácsoltvas-művességben a szecesszió hat díszítő irányzatát figyelhetjük meg:
- stilizált növény
- naturalisztikus növény
- népies – nemzeti stílus
- távol Keleti, Déli vagy éppen Nyugati stílus
- históriastílusú
- neue sachlichkeit - tárgyias
A szecesszió fénykorában újra szerepet kap a barokk stílus.
Hanyatlásakor a hullámos díszes vonalakat felváltják az építészetben a sachlichkeit a
tárgyiasság.

Ajtópántok:
Tömeges házépítések folynak. Az ajtópántok iránti igényt már csak a gyárak tudják
kielégíteni. Az anyapánt csupán csak a praktikumot szolgálja az ajtó nyitásához és csukásához
kell. Nincs díszítő funkciója.

Vasajtók:
A rézdomborítású ajtók és kapuk anyaga vörösréz vagy sárgaréz.
A domborított reliefek a virágkorukat élik.
Itt már nem falapra szegecselik a lemezt, hanem a sima vas keretre szegecselik két oldalról a
lemezeket.

Rácsok:
Az Art Nouveauban belga indíttatású rácsok jelennek meg. Kezdetét Victor Horta Tassel
házával keltezik. Belga vasművesség kerül az élre.
A lépcsősorok belső karját öntöttvasból készítik, annak fejezeteként lombozatszerűen ágaznak
a kovácsolt szalagvas elemek.

Berendezés:
Nagy iparművészeti gyűjtemények, múzeumok jönnek létre.
Egyre inkább használati tárgyak kellenek. Minden tárgy előfordul, ami az eklektikában.
A cégérek viszont kirekednek.
A kovácsoltvas-művességnek a bútorművességben van nagy szerepe. Vasalások és veretek
készülnek sárga- és vörösrézből.
A szecesszió az első világháborúval ér véget.

René Lalique

Mun­kás­sá­ga so­rán a fran­cia Re­né La­li­que két stí­lus­irány­zat  kép­vi­selőjé­vé is vált. Először ék­sze­re­i­vel az Art No­u­ve­au idősza­ká­nak, a XIX. szá­zad vé­gé­nek al­ko­tó­ja lett, majd a múlt szá­zad hú­szas éve­itől az art de­co ge­o­met­ri­kus vo­na­la­it kö­vet­ve al­ko­tott üve­ge­ket.


René Jules Lalique 1860. április 6-án született Champagne vidékén, Ayban. Két évvel később apja, aki kereskedelmi ügynök volt, Párizs külvárosába költözött.A középiskolai tanulmányait 1872-től
a Turgot-kollégiumban végezte, ahol kereskedelmi rajzot tanult Jean-Marie Leguientõl. Miközben egész idő alatt a különféle ékszerésztechnikák elsajátítását tanulta, ugyancsak rajzleckéket
vett, majd a párizsi iparművészeti főiskolán folytatta tovább tanulmányait. Apja halála után, 1876-ban, René Lalique Párizs legjobb luxusékszerészénél, Louis Aucocnál kezdett dolgozni és tanulni, akitől elsajátította a legjobb kézművestechnikákat, köztük a kemény anyagok csiszolásának fortélyait is.
1885 végén Lalique átvette Jules Destapes mûhelyét a Gaillon téren. És itt már saját tervei alapján készült, önálló kollekcióját tervezhette, ami átütő sikert aratott a közönség körében.
Ezalatt az idő alatt fejlesztette ki az új anyagok integrálására épülő ékszereit, amelyekben a féldrágaköveket, az elefántcsontot, a drágaköveket és az átlátszó hegyikristályt ötvözte.
1886-ban házasodott össze Marie- Louise Lamberttel, elsőszülött gyermekük, Georgette azonban 1910. december 12-én meghalt.
Lalique, mint a korban oly sokan, inspirációját a természeti elemekből merítette. Ugyanakkor keleti hatás is felfedezhető munkáiban, elsősorban a japán művészet növényi ornamensek tekintetében, amelyekkel minden bizonnyal a világkiállításon volt alkalma megismerkedni. Így alkotta meg úgynevezett tájékszereit, illetve ékszer- szobrait, amelyek mindegyikét a növényi, állati motívumok, a víz és
a föld formavilága inspirálta. Néha a naturalista motívumok szimbolikussá váltak nála, így jelenek meg allegorikus témák, mitikus állatok, mágikus növények.
De ugyancsak bátornak volt mondható Lalique a maga korában a női test ábrázolásának tekintetében.
Gyakran visszatérő elemei a félig nő, félig állat szimbólumok misztikus világa, amelyek sokszor rendkívüli szenzibilitást sugároznak. 1897-ben a brüsszeli világkiállításon is első díjat nyert és még ebben az évben kitüntették a Francia Becsületrend Lovagkeresztjével.
Az 1900-as párizsi világkiállításon a Lalique-ház standja óriási feltűnést keltett és ezzel Lalique egy csapásra a modern ékszerek tervezőfejedelmévé vált.
Ez év szeptemberében született második gyermekük, Marc.
Az 1925-ös modern ipari és iparművészeti nemzetközi kiállításon Sevres pavilonját az ő belsőépítészeti
tervei alapján készítették. Az Art Déco fogalma ezzel a kiállítással született meg.
Később a modern művészeti és ipari kiállítás üvegpavilonját tervezte Párizsban, amelynek belső terében
egy hatalmas szökőkutat állított fel, amely a „Franciaországi tavasz” elnevezést kapta, s amely az art déco mozgalmának tökéletes kifejezője volt.
1930 márciusában René Lalique harmadszorra is megházasodott és Marie Anére-t vette feleségül, akitől
egy fia, Jean Raymond, majd később egy lánya, Renée Jeanne Georgette született.
René Lalique, akinek élete páratlanul gazdag és sikeres volt, épp megérhette a második világháború végét. 1945. május 5-én, 85 éves korában hunyt el.
René Lalique halála után a céget gyermekei vitték tovább és csorbítatlanul megőrizték hírnevét.

Alfons Mucha

Teljes neve Alfons Maria Mucha. 1860. július 24.én született Ivancice-n. Cseh számrazású festő, grafikus, illusztrátor, plakátművész.  A Prágai Akadémiára történő jelentkezését elutasítják ezért 1879 és 1881 között színpadképek tervezését tanító iskolába járt Bécsben. Mucha 1882-ben megbízást kapott az Eduard Khuen-Belasi számára épített Emin zámek neobarokk kis kastély  belsejének kialakítására.
1888tól a párizsi Julian Akadémián  majd később a Calorassi Akadémián tanul. Rövid ideig Paul Gauguinnel volt közös műterme. 1894-ben díjat nyert a párizsi Salon kiállításán. Sarah Bernhardtnak köszönhetően lett híres  Mucha. Ő volt az aki festőt keresett arra hogy a Gismonda színdarab plakátját megfessék.  Mucha kapta meg ezt a megbízást és ezek a plakátok hozzák meg neki a nagy áttörést és a hírnevet.  Egy csapásra Mucha lett a Belle Époque legkeresettebb plakátfestője. 1896-ben festette meg Mucha Sarah Bernhardt egy plakátját A kaméliás hölgy szerepében. 1901-ben Muchát a Francia Becsületrend lovagjává ütötték. Egy évvel később Auguste Rodin francia szobrásszal Morvaországban utazott. 1904-ben két évre az USA-ba ment. A Képzőművészeti Akadémia docenseként tanított New York, Philadelphia és Chicago városokban. 1906-ban visszatért Prágába és feleségül vette Prágában Marie Chytilovát, akit Párizsban ismert meg.
Charles Crane amerikai milliomos megbízásából 18 év alatt 20 monumentális festményből álló ciklust alkotott: ASzláv eposzt. A sorozat első 11 darabját 1919-ben állították ki a prágai Klementiumban. A sorozat a pánszláv eszme szellemében a szláv népek legjelentősebb eseményeit ábrázolja monumentális 6x20 méteres vásznakon. Az 1939-es német bevonulás után az elsők között internálták: a Gestapo tartóztatta le korábbi szabadkőműves tagsága miatt. Röviddel később tüdőgyulladásban halt meg. Fia Jiří Mucha cseh kozmopolita, író, publicista és forgatókönyv-író volt.

Felhasznált irodalom:

http://korokcsodai.blogspot.hu/2012/06/szecesszio-femmuvessege-es-rene-lalique.html

Jürgen Döring: Alfons Mucha – Triumph des Jugendstils, Braus, Heidelberg, 1997,

Baráth Béla, Éber László, Felvinczi Takács Zoltán: A művelődés története, Tóth Könyvkereskedés és Kiadó

Pereházy Károly: Az európai kovácsoltvas-művesség története, Képzőművészeti kiadó, Budapest 1984

Fekete Valéria: Lalique avagy a formák költészete

László Attila: René Lalique az art deco üvegmestere

Szecesszió kép kiegészítés ékszerekhez / Art Nouveau jewellery picture

Bross 1890 Belgium

 

Alfons Mucha Ékszertervek

 

Mucha Étkészletterv

 

Mucha Étkészletterv 2

 

 G. Fouquet által készített bross.  Azsúr zománcos munka 1900 körülről

 

 G. Fouquet által készített bross.

 

 George Fouquet által készített bross Charles Desrosiers tervei alapján 1901.

 

Eugéne Grasset munkája balra, jobbra Louis Masiriere munkája. 

 

 

 

Lucien Gaillard  munkája (függő) 1900 körülről

 Bross Belgium

 

Szitakötő bross és medál

 Szitakötő bross

 Gyűrű

 

Bross 1900 körül készült.  Marcus & Company Amerika.

Szecesszió fémművessége és René Lalique / Art Nouveau and René Lalique

 A történelmi stílusok belső fejlődése a barokkal véget ér. Új stílus iránti igény merül fel,
melynek legjelentősebb elméleti alapozója az angol Jhon Ruskin és William Moris volt.
Hazánkban a többi stílus másolásától való elszakadás a Millenium idejére datálódik, de az
elterjedés a századfordulóra és az azt követő egy évtizedre tehető.

A bécsi orientáció hatása miatt hazánkban a szecesszió nevet kapja.
Franciaországban és Belgiumban az Art Nouveau néven ismerik.
Angliában Stlye Liberty a stílus neve.
Spanyolországban Arte Jovun néven válik ismerté.
Olaszországban az angol behatás révén Style Liberty néven vagy Style Floreale néven lesz
közismert.
Németországban a Jugendstil nevet viseli.
Összefoglaló nevén Styl 1900
Az Art Nouveau stílusnak a vasművessége a stilizált tekergő növényi ornamentika a kúszó,
imbolygó vonalak, a végtelenbe burjánzás és a szalag fonott formák a jellemzőek.
A német Jugendstilben a naturalisztikus növény és figurális ornamentika kapja a primátust.
A dekorativitás kerül előtérbe.
Az öntöttvas és a kovácsoltvas kombinációjának használatát is elkezdik alkalmazni.
Magyar szecessziót sokféleség jellemzi. Behatással van rá a német, a francia, az osztrák
vasművesség.

A kovácsoltvas-művességben a szecesszió hat díszítő irányzatát figyelhetjük meg:
- stilizált növény
- naturalisztikus növény
- népies – nemzeti stílus
- távol Keleti, Déli vagy éppen Nyugati stílus
- históriastílusú
- neue sachlichkeit - tárgyias
A szecesszió fénykorában újra szerepet kap a barokk stílus.
Hanyatlásakor a hullámos díszes vonalakat felváltják az építészetben a sachlichkeit a
tárgyiasság.

Ajtópántok:
Tömeges házépítések folynak. Az ajtópántok iránti igényt már csak a gyárak tudják
kielégíteni. Az anyapánt csupán csak a praktikumot szolgálja az ajtó nyitásához és csukásához
kell. Nincs díszítő funkciója.

Vasajtók:
A rézdomborítású ajtók és kapuk anyaga vörösréz vagy sárgaréz.
A domborított reliefek a virágkorukat élik.
Itt már nem falapra szegecselik a lemezt, hanem a sima vas keretre szegecselik két oldalról a
lemezeket.

Rácsok:
Az Art Nouveauban belga indíttatású rácsok jelennek meg. Kezdetét Victor Horta Tassel
házával keltezik. Belga vasművesség kerül az élre.
A lépcsősorok belső karját öntöttvasból készítik, annak fejezeteként lombozatszerűen ágaznak
a kovácsolt szalagvas elemek.

Berendezés:
Nagy iparművészeti gyűjtemények, múzeumok jönnek létre.
Egyre inkább használati tárgyak kellenek. Minden tárgy előfordul, ami az eklektikában.
A cégérek viszont kirekednek.
A kovácsoltvas-művességnek a bútorművességben van nagy szerepe. Vasalások és veretek
készülnek sárga- és vörösrézből.
A szecesszió az első világháborúval ér véget.

René Lalique

Mun­kás­sá­ga so­rán a fran­cia Re­né La­li­que két stí­lus­irány­zat  kép­vi­selőjé­vé is vált. Először ék­sze­re­i­vel az Art No­u­ve­au idősza­ká­nak, a XIX. szá­zad vé­gé­nek al­ko­tó­ja lett, majd a múlt szá­zad hú­szas éve­itől az art de­co ge­o­met­ri­kus vo­na­la­it kö­vet­ve al­ko­tott üve­ge­ket.


René Jules Lalique 1860. április 6-án született Champagne vidékén, Ayban. Két évvel később apja, aki kereskedelmi ügynök volt, Párizs külvárosába költözött.A középiskolai tanulmányait 1872-től
a Turgot-kollégiumban végezte, ahol kereskedelmi rajzot tanult Jean-Marie Leguientõl. Miközben egész idő alatt a különféle ékszerésztechnikák elsajátítását tanulta, ugyancsak rajzleckéket
vett, majd a párizsi iparművészeti főiskolán folytatta tovább tanulmányait. Apja halála után, 1876-ban, René Lalique Párizs legjobb luxusékszerészénél, Louis Aucocnál kezdett dolgozni és tanulni, akitől elsajátította a legjobb kézművestechnikákat, köztük a kemény anyagok csiszolásának fortélyait is.
1885 végén Lalique átvette Jules Destapes mûhelyét a Gaillon téren. És itt már saját tervei alapján készült, önálló kollekcióját tervezhette, ami átütő sikert aratott a közönség körében.
Ezalatt az idő alatt fejlesztette ki az új anyagok integrálására épülő ékszereit, amelyekben a féldrágaköveket, az elefántcsontot, a drágaköveket és az átlátszó hegyikristályt ötvözte.
1886-ban házasodott össze Marie- Louise Lamberttel, elsőszülött gyermekük, Georgette azonban 1910. december 12-én meghalt.
Lalique, mint a korban oly sokan, inspirációját a természeti elemekből merítette. Ugyanakkor keleti hatás is felfedezhető munkáiban, elsősorban a japán művészet növényi ornamensek tekintetében, amelyekkel minden bizonnyal a világkiállításon volt alkalma megismerkedni. Így alkotta meg úgynevezett tájékszereit, illetve ékszer- szobrait, amelyek mindegyikét a növényi, állati motívumok, a víz és
a föld formavilága inspirálta. Néha a naturalista motívumok szimbolikussá váltak nála, így jelenek meg allegorikus témák, mitikus állatok, mágikus növények.
De ugyancsak bátornak volt mondható Lalique a maga korában a női test ábrázolásának tekintetében.
Gyakran visszatérő elemei a félig nő, félig állat szimbólumok misztikus világa, amelyek sokszor rendkívüli szenzibilitást sugároznak. 1897-ben a brüsszeli világkiállításon is első díjat nyert és még ebben az évben kitüntették a Francia Becsületrend Lovagkeresztjével.
Az 1900-as párizsi világkiállításon a Lalique-ház standja óriási feltűnést keltett és ezzel Lalique egy csapásra a modern ékszerek tervezőfejedelmévé vált.
Ez év szeptemberében született második gyermekük, Marc.
Az 1925-ös modern ipari és iparművészeti nemzetközi kiállításon Sevres pavilonját az ő belsőépítészeti
tervei alapján készítették. Az Art Déco fogalma ezzel a kiállítással született meg.
Később a modern művészeti és ipari kiállítás üvegpavilonját tervezte Párizsban, amelynek belső terében
egy hatalmas szökőkutat állított fel, amely a „Franciaországi tavasz” elnevezést kapta, s amely az art déco mozgalmának tökéletes kifejezője volt.
1930 márciusában René Lalique harmadszorra is megházasodott és Marie Anére-t vette feleségül, akitől
egy fia, Jean Raymond, majd később egy lánya, Renée Jeanne Georgette született.
René Lalique, akinek élete páratlanul gazdag és sikeres volt, épp megérhette a második világháború végét. 1945. május 5-én, 85 éves korában hunyt el.
René Lalique halála után a céget gyermekei vitték tovább és csorbítatlanul megőrizték hírnevét.

 

Szitakötő-nő

 

Medál

 Nyaklánc

 Kígyós függő

Szitakötő

 pillangós nyaklánc

Fekete hattyús nyakék

Csat

 Díszfésű

 

Diadém

Tiara

Felhasznált irodalom / Literature:

Pereházy Károly: Az európai kovácsoltvas-művesség története, Képzőművészeti kiadó, Budapest 1984
Fekete Valéria: Lalique avagy a formák költészete
László Attila: René Lalique az art deco üvegmestere