Armoured fighting video

Happy New Year!

Merry Christmas!

Gladiatoria fighting video

Blog Restart

Hello everyone!

Soon the blog will start again!
Thank you very much for watching so many people to my blog!
I apologize that it wasn't updated for a long time ago!  Soon I update a lot of new entries!

The Metropolitan Museum

The Metropolitan Museum

https://www.flickr.com/photos/thoog/sets/72157600330606163

15th century fighting video

Happy Easter/ Kellemes Húsvéti Ünnepeket

STOLEN ARMOUR AND WEAPON

THE FOLLOWING ITEMS WERE STOLEN DURING A BREAK IN ON THE EVENING OF 12TH FEBRUARY 2014 ON "PETER FINER ANTIQUES"!!!

PLEASE SPREAD THE WORD NO MATTER IN WHICH COUNTRY YOU LIVE IN!!!!

If you have any information on the whereabouts of these items please contact Peter Finer on: T: +44 (0)20 7839 5666 or E: gallery@peterfiner.com

http://art-of-swords.tumblr.com/post/77004825914/signal-boost-stolen

A viselt ruhák neve és helye 1 / clothes names 1

FEJ:

Arming bonett: párnázott sapka sisak alá

Arming cap: általános megnevezése a sisak illetve a láncsukylák alatt hordott párnázott sapkának




FELSŐTEST:
Arming-doublet: Bélelt kabát vászonbül majd a későbbiekben a 16. századtól leginkább bőrből készültek.             erre kerülhetett a páncél nyílásainaál sodrony is.



16th century german leather arming doublet



Bufle: (buffletin, coletto) :bivalybőrből készült kabát a 17. századtól Buff coat az elnevezése



Popham buffcoat 1630 english

Camisado: fehér fegyverkabát
Ciclaton: (cyclas)olyan fegyverkabát amely szűk és elől rövidebb mint hátul. 14. században voilt használatos
Coat armour: 14. században a páncél fölött viselt bélelt kabát. címerhordozóként is szolgálhatott.
Coat of fence: Fémlapokkal vagy ritkán kóccal bélelt kabát.

LÁBAK:
Arming-hose: a páncél alatti nadrág



EGYÉB:
Arming points: a zsinórok a páncél alatt vislet kabáton amelyekkel a páncélt rögzítették hozzá.



Clavel: zsinór a sodronycsuklyában

ÁLLAT:
Campanelle: Díszes lótakaró csengőkkel díszítve

Boldog karácsonyt! Merry Christmas ......

Ruumsaid juulup

Hyvaa joulua

Joyeux Noel

Gledileg Jol

 Pozdrevlyayu s prazdnikom Rozhdestva is Novim Godom

 God Jul Och Ett Gott Nytt Ar

Fröhliche Weihnachten

A kohók

Az első kohók a 14. század végén vették át a bucatűzhelyek helyét. A kohók gazdasági szempontból már ipari üzemnek tekinthetők.
Ezekben a kohókban már nem állítottak elő lágy kovácsvas-bucákat vagy más néven medvéket. Itt a kohóból már a nyersvas folyik ki.
A megmerevedett nyersvas újbóli felolvasztása kovácsvasat tudtak nyerni. ezáltal megszüntették a vasbucákkal járó nehézségeket. Az így nyer vas jóval tisztább lett és kevesebb utómunkálatot igényelt.
Ezáltal terjedtek el az aknás kemencék széles körben.
A kemencét felülről töltik meg:
1. réteg faszén
2. réteg vasérc
Ezekbe a kemencékben már csapoló nyílások is voltak melyek által letudták engedni a megolvadt vasat így nem kellett kibontani a kemencét.
A nyersvasnak további megmunkálás kellett hogy kovácsvasat vagy acélt nyerjenek belőle.
A nyersvas kikészelésénél arra törekedtek hogy a magas C tartalmat és lehetőleg a foszfor, kén és az egyéb káros anyag tartalmat csökkentsék.

Készelési eljárások:

Telítő vagy mártó eljárás

A megmerevedett nyersvasat nyitott alacsony kemencékben faszénnel újra olvasztották mikor elkezdett pépesedni lehúzták a tűzről és eltávolították a rátapadt salakot. A megmaradt darabot eltörték és összekeverték. Így a levegő a vas minden részét átjárta és a C nagyjából kiégett belőle.
ezután a telítés következett.
Telítés:
Az olvadt vasba fakarra erősített vasrudat mártottak és forgatták benne. Az olvadt vas rátapadt a rúdra és ráforrt és golyó keletkezett rajta. A golyóról a salakot kalapálással távolították el. A telítést általában a kemencevas háromnegyed részéig alkalmazták. A maradék vas gyengébb minőségű pogácsákban gyűltek össze. Végezetül a telítőrúdra ráforrt kovácsvasat vízikalapáccsal tábla alakúra kovácsolták. A táblát hosszában kettő vagy három részre vágták és ezekből rudat kovácsoltak.
A munkát egy mester végezte két segéd és egy inas közreműködésével. Hatalmas szakértelmet igényelt és általában ez a tudás apáról fiúra szállt.

Frissítő eljárás:

150 kg nyersvasat kemencében faszén segítségével többször egymás után megolvasztottak. a Megolvadt vasat kavarás és forgatás közben lecsepegtették miközben a szennyeződések leginkább a szén kiégett belőle és kb. 4 óra alatt 120 kg acél keletkezett.
Ez az eljárás kifejezetten drága volt mert 100 kg acél előállításához 1 köbméter faszenet égettek el.
Ebből az eljárásból fejlődött ki 1874-ben az úgynevezett puddle - kavaró eljárás.

A frissítéssel vagy kavarással kikészelt kovácsvasat hegesztett vasnak, helyesebben hegesztett acélnak nevezzük.

Az aknáskemencék továbbfejlődtek így jöttek létre a nagyolvasztók


Körszerelvényű aknás kemence más néven nagyolvasztó

• Torok: A nagyolvasztóprofil legmagasabban elhelyezkedő eleme, itt adagolják be az elegyet (a vasérc, a koksz és a salakképző anyagok meghatározott arányú keverékét), és itt távozik el a torokgáz.
• Akna: A nagyolvasztó csonkakúp alakú része, a kemence legnagyobb eleme. A lefelé bővülő alakot egyrészt a hőmérséklet emelkedése következtében bekövetkező térfogat-növekedés, másrészt a lefelé haladó elegyoszlop és a felfelé haladó gázok sebességének mérséklése indokolja (a gázok redukáló hatása így jobban érvényesülhet).
• Szénpoha: Viszonylag rövid hengeres rész, itt játszódnak le a salakképződési folyamatok.
• Nyugvó: Itt már gyakorlatilag csak folyékony halmazállapotú fázisok vannak (kivéve a kokszot).
• Fúvósík: A medence felső részén van. Itt helyezik el körben a levegő befújására alkalmas fúvókákat. Ez az a hely, ahol a koksz oxidációja (elégése) megtörténik, hő fejlődik és redukálógáz képződik.
• Medence: A nagyolvasztó gyűjtő eleme. Itt gyűlik össze a folyékony nyersvas és salak, de bizonyos metallurgiai folyamatok is lejátszódnak. A két fázis (vas és salak) a fajsúlykülönbség alapján elkülönül egymástól, így a feljebb elhelyezett nyíláso(ko)n a salakot, alul pedig a nyersvasat lehet lecsapolni. Előfordul – főleg kisebb méretű kohóknál – hogy külön salakcsapoló nyílást nem építenek.

A Govasdiai (Ó-Limperti) nagyolvasztó kibélelési terve az 1849-iki évadra, az üzembehozatal előtt és kifúvás után.

A 18. században a legnagyobb faszenes kohó az Urálban épült a magassága 13 méter volt.
A kohó magasodásával az akna alakja is megváltozott. A kohó tűzterét beszűkítették hogy a kisebb tér által nagyobb hőmérsékletet tudjanak létrehozni.A szűk medencének viszont hátránya volt hogy a salakot nehezen tudták eltávolítani. Ezért a medencét nyitott mellel építették ki. A nagyolvasztók a 19. század második felében nyerték el magas és karcsú alakjukat. A medencéhez itt már minden oldalról hozzá  lehetett férni.

Weapons that made Britain: armour and sword

ARMOUR

SWORD

Kohászat: A kezdetek

                                            Magasított bucakemencékből kialakult vasolvasztó



Kezdetek kezdetén a kohászok bucatűzhelyeket használtak arra hogy előállítsák a vasat illetve a vasbucákat.
A kemencébe faszénre raktak vasércet majd ezt ismételten faszénnel fedték be. A buca kemencékben a vasgyártáshoz sok levegőre volt szükségük ezért eleinte magas dombokra vagy hegyoldalba létesültek leginkább ezek a tűzhelyek, azután a völgyekbe illetve folyópartokra készítik. A buca-kemencékben a nyersvas sosem érte el a teljes folyékony állapotot. A kemence 800°C-ra tudta felmelegíteni a nyersvasat maximálisan. A buca kemencéket váltja fel az aknakemence ezeket már fújtatókkal is ellátták. Magasabbak voltak így nagyobb mennyiségű vasat tudtak előállítani.
Az ércből kiolvadt az alacsonyabb olvadáspontú salak, a különböző vas-oxidok nagy része a faszén karbon tartalmával illetve az abból képződött CO segítségével fokozatosan redukálódott. A 8-12 órás munka végeredménye egy szivacsos szerkezetű, többé-kevésbé képlékeny salak zárványokkal szennyezett kis széntartalmú vastömb volt. Ennek a neve a buca (massa ferri, lupus, luppa).
A 14. századi Európában a bucatűzhelyeket a völgyekbe építik folyók és patakok partjaira. A szél a dombtetőkön nem volt egyenletes így elkezdték használni a bőrből készült fújtatókat. Ezek a fújtatók páros fújtatók voltak. Az egyik kifújta a levegőt a másik pedig új levegőt szívott be.
Ezekben a tűzhelyeken leginkább csak barnavasércet tudtak olvasztani mivel a tiszta vas olvadási hőmérséklete 1530°C ezt nem tudták elérni.

Ezt a bucát a kemencéből kihúzva újraizzítással kalapálták, tömörítették, hogy a megmaradt salak távozzon.18 A fém, amit így kaptak nagy ferrit  kristályokból állt és kevés szenet tartalmazott ezért karburizálni kellett, hogy egy megfelelő tulajdonságú anyag jöjjön létre. A karburizáció során a fémet magas hőfokra hevítették 1500°C-ra egy olyan anyaggal,aminek  magas széntartalma volt. Az eljárás során a magas széntartalmú anyagból a fémbe vegyülve a szén egy megfelelőbb széntartalmú acélt hozott létre. A bucát kalapálással tömörítették és többszöri újramelegítéssel, kovácsrevével, ércporral összegyúrva, hajtogatással és hegesztéssel átkovácsolva tisztították meg a salaktól. Erre az eljárásra az első említés a 12. századból származik.

A reve nem más, mint egy három rétegből álló vasoxid kéreg a hevített vason. Ez három vas-oxid rétegből áll:
Fe2O3 – hematit, Fe3O4 – magnetit, FeO – wüstit

Néhány szakkifejezés: (A kifejezések Magyarországon voltak használatban a 13. – 15. században)
Metallum ferri – vasérc, vaskő
Malleus – hámor
Officina ferraria – a vastermelő üzem
Massa ferri – vas buca

A vasbucák kb 4-5 kg-t nyomtak majd csak később amikor már a tűzhelyek is nagyobb teljesítményűek voltak akkor tudtak előállítani nagyobb 50kg-s bucákat is. A folyamat végére alig az anyag fele maradt meg ez viszont nagyon tiszta acél volt.
Az ezt követő tűzhelyek falai már 2-6 méter magasak ezek voltak az úgynevezett aknakemencék. Több faszenet tudnak beletenni így nagyobb hőmérsékletet tudnak elérni. Ezeket hívják darabosérc-kemencéknek.
Az ezekben nyert vasbucát nevezték bocsnak vagy medvének. Ezek nagysúlyúak voltak és ezáltal csak úgy tudták a kemencéből kiemelni hogy annak az elejét kibontották. 8-12 óráig tartó olvasztással 12 métermázsa vasat termelhettek ki. Ezekhez a tűzhelyekhez már nagy akár 5 méter hosszú fújtatókat használtak. ezeket vízikerék hajtotta meg. A vasérnek és a faszén mennyiségének kétszer annyinak kellett lennie mint amennyi vasat kitermelni szándékoztak.

A darabosérc kemencék magassága később már a 10 métert is meghaladták. ezek az aknakemencék már a mai nagyolvasztók előzményei voltak.

Felhasznált irodalom:

http://www.oakeshott.org/metal.html

Simon Sándor: Fémipari alapképzés szakmai gyakorlat

Dr. Török Béla: A vas archometallurgiája és ipartörténete

http://www.slidefinder.net/V/vas_archeometallurgi%C3%A1ja_ipart%C3%B6rt%C3%A9nete/a_vas_archeometallurgiaja/30404029

http://www.wealdeniron.org.uk/belg.htm

Vidovszky István: XVIII. és XIX: században kézműves technológiával készített kovácsoltvas épületszerkezeti
elemek vizsgálata.

Dr. Seregi György – Kristófi Ákos: Kovácsművesség 2005, 9o. – 10. o.

Václav Koval: Élet és halál féme a vas1965 Táncsics kiadó, Budapest

 A Magyar Királyság vaskohászata a Rákóczi-szabadságharc előestéjén és idején

 Dr. Török Béla: A vasérctől a vastárgyig…

Halmágyi – Riedel: Régi fegyverekről

Kohászat tudományának megalapítása 1

René Antoine Ferchault de Réaumur

A kohászati tudomány első hivatalos tudósa
(La Rochelle, 1683. február 28. – Bermondiere, 1757. október 17.) francia természettudós.
1715-ben elindított egy kísérletet melyben arra törekedett, hogy a Franciaországban gyártott acél minőségét javítsa.  Írt értekezéseket az öntvények dermedésekor keletkező fémkristályokról, a vasöntvény viselkedéséről merevedés közben. Ő honosította meg Franciaországban a lágyacél cementálását amellyel az acél felületére kemény réteg hozható létre.
Legelőször használt mikroszkópot  a vas és az acél töretének vizsgálására.
Az első olyan technológus és fizikus volt aki ténylegesen igyekezett megmagyarázni a kohászat fizikai és kémiai folyamatait.

Mihail Vaszilevics Lomonoszov


(1711 – 1763) Denisovszka nevű faluban született Oroszország északi részén.
Szintén az egyik alapítója a kohászati tanulmányoknak. 1742-ben kiadja „A kohászat alapelemei, vagy az ércek kiaknázása” című művét.
Ő írja le elsőnek azt hogy az érc feldolgozásánál a fölösleges meddő kőzetet el kell távolítani. Ezzel a módszerrel meg lehet takarítani a tüzelőanyag egy részét.   Lomonoszovnak jó néhány elméletét még a mai kohók szerkesztéséhez és számításához is használják.

Emanuel Swedenborg

(1688-1772) svéd tudós. 1719-ben megvédte a tizedes mértékrendszert és helytállónak találta annak bevezetését.  Erre a rendszerre való átállást majd csak a Nagy Francia Forradalom tette lehetővé.
Swedenborg műve a De Ferro első olyan teljes mű ami leírja azt amit addig a vasról tudtak. 1734-ben jelent meg.
Tévedése is található a könyvben, ugyan is Swedenborg a vasat nem tekintették elemnek csak vegyületnek.  Ehhez a feltevéshez hozzájárult az is hogy egyes növények hamuja is tartalmazott vasat és azt mágnessel ki is lehetett a hamuból szedni. A kérdés az volt hogy a növény már előzőleg is tartalmazta a vasat vagy csak az égése során jött létre. Évek kellettek hogy erre a kérdésre választ kapjanak.

 Ernst Stahl
(1660-1734) német származású tudós. Szerinte minden éghető test egy sajátságos anyagot tartalmaz amely égés közben eltűnik. Stahl ezt az anyagot flogisztonnak nevezte el a görög gyúlékony szóból eredeztetve.  Ezt az elméletet gyorsan elfogadták de számos kétkedő kérdéseire kellett megfelelnie ezzel az elméletével.  Képtelen dolgokat talált ki azért hogy elméletét alátámassza. Pl.:  a vas és az acél különbségét oda vezette volna vissza hogy a vas még földdel szennyezett ezzel szemben az acél flogisztonnal telített ezért az acélt ha gyakran hevítjük elveszítheti a jellegzetes tulajdonságait. De ha az acél megfelelő mértékben tartalmaz flogisztont akkor a hevítés után a gyors hűtés a flogisztont megdermeszti és az megmarad az adott acélban.

A. L. Lavoisier

(1743 – 1794) francia vegyész. Ő tudja megdönteni a flogiszton elméletet. Lavoisier szerint az égés az anyag éghető alkotóinak egyesülése a levegő oxigénjével. Ettől az elmélettől kezdve újra helyes alapokon mehetett tovább a kohászat tudományának kutatása.

Metalworks - The Knight's Tale

Purse and other cod, money box and key in the 15 - 16th century

 

 

 

JAN PETERSEN TYPOLOGY - NORVEGIAN VIKING SWORD

Single-edged swords without guards


 
 - Berge Rendalen,
 - Allbjørk, Sigdal

I. The Transitional Typse

Type A

- Bjertnes, Sigdal, 

Type B

 

 Jarstad, V. Slidre,

 

 Vikevik, Sveen,

Distinctive Type I

 

 a-d Skjønne, Nore, Busk, a-c

  Steinsvik, Lødingen, Nordl.

II. The Earliest Viking Age

Type C

 

 Alstad, Ø. Slidre

 

 Vik, Nes, Busk

Type D

 

 Ophus, Vang,

 

 Ved Moss, Smaal.

III. Type H - I c. 800 - c. 950

Type H

  

 Torshov, Gjerdrum

 

  Eide, Gloppen,

 

 Krokstad, Melhus,

  

 Vig, Rennesø,

 

 Farmen, Hedrum,

 

Ukj st.

 

 Kyte, Voss,

IV. Type K and its Distinctive Sub-Types - 9th Century

Type K

V. Type M


VI. The 10th century

Type O

 

 Berg, Løiten,

 

Gunnarsby, Rygge

 

 Kamfjord, Sandeherred,

 

 Saarheim, Gloppen,

 

 Seim, Røldal,

Type X

 

125 ukj.

 

 Byrni, Romedal, 

 

  Hagerbakken, V. Toten

 

  Eidnes, Ullensvang

 

  Skeie, Kvinnherred, 

 

 Sandeherred,

 Other viking sword pictures