René Antoine Ferchault de Réaumur
A kohászati tudomány első hivatalos tudósa
(La Rochelle, 1683. február 28. – Bermondiere, 1757. október 17.) francia természettudós.
1715-ben elindított egy kísérletet melyben arra törekedett, hogy a Franciaországban gyártott acél minőségét javítsa. Írt értekezéseket az öntvények dermedésekor keletkező fémkristályokról, a vasöntvény viselkedéséről merevedés közben. Ő honosította meg Franciaországban a lágyacél cementálását amellyel az acél felületére kemény réteg hozható létre.
Legelőször használt mikroszkópot a vas és az acél töretének vizsgálására.
Az első olyan technológus és fizikus volt aki ténylegesen igyekezett megmagyarázni a kohászat fizikai és kémiai folyamatait.
Mihail Vaszilevics Lomonoszov
(1711 – 1763) Denisovszka nevű faluban született Oroszország északi részén.
Szintén az egyik alapítója a kohászati tanulmányoknak. 1742-ben kiadja „A kohászat alapelemei, vagy az ércek kiaknázása” című művét.
Ő írja le elsőnek azt hogy az érc feldolgozásánál a fölösleges meddő kőzetet el kell távolítani. Ezzel a módszerrel meg lehet takarítani a tüzelőanyag egy részét. Lomonoszovnak jó néhány elméletét még a mai kohók szerkesztéséhez és számításához is használják.
Emanuel Swedenborg
(1688-1772) svéd tudós. 1719-ben megvédte a tizedes mértékrendszert és helytállónak találta annak bevezetését. Erre a rendszerre való átállást majd csak a Nagy Francia Forradalom tette lehetővé.
Swedenborg műve a De Ferro első olyan teljes mű ami leírja azt amit addig a vasról tudtak. 1734-ben jelent meg.
Tévedése is található a könyvben, ugyan is Swedenborg a vasat nem tekintették elemnek csak vegyületnek. Ehhez a feltevéshez hozzájárult az is hogy egyes növények hamuja is tartalmazott vasat és azt mágnessel ki is lehetett a hamuból szedni. A kérdés az volt hogy a növény már előzőleg is tartalmazta a vasat vagy csak az égése során jött létre. Évek kellettek hogy erre a kérdésre választ kapjanak.
Ernst Stahl
(1660-1734) német származású tudós. Szerinte minden éghető test egy sajátságos anyagot tartalmaz amely égés közben eltűnik. Stahl ezt az anyagot flogisztonnak nevezte el a görög gyúlékony szóból eredeztetve. Ezt az elméletet gyorsan elfogadták de számos kétkedő kérdéseire kellett megfelelnie ezzel az elméletével. Képtelen dolgokat talált ki azért hogy elméletét alátámassza. Pl.: a vas és az acél különbségét oda vezette volna vissza hogy a vas még földdel szennyezett ezzel szemben az acél flogisztonnal telített ezért az acélt ha gyakran hevítjük elveszítheti a jellegzetes tulajdonságait. De ha az acél megfelelő mértékben tartalmaz flogisztont akkor a hevítés után a gyors hűtés a flogisztont megdermeszti és az megmarad az adott acélban.
A. L. Lavoisier
(1743 – 1794) francia vegyész. Ő tudja megdönteni a flogiszton elméletet. Lavoisier szerint az égés az anyag éghető alkotóinak egyesülése a levegő oxigénjével. Ettől az elmélettől kezdve újra helyes alapokon mehetett tovább a kohászat tudományának kutatása.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése