Lorenz Helmschmied

Lorenz Helmschmied 

Bevezető a gótikába

A gótika építészete

A gótikus építészet a 12. század derekán Franciaországban fejlődik ki és innen terjed el, és válik a 13. század végére egész Európában uralkodóvá, a bizánci kultúra hatása alatt álló országok kivételével.

Az építészetben, megjelennek a fiálé vagy fiatornyok. Boltozásos térlefedést valósítanak meg, ezek csúcsíves keresztboltozatok, vagy csillag- háló-, legyező- illetve tölcsér alakúak. A szentélyt sokszög alakú kórus, kápolnakoszorú vagy kóruskörüljáró veszi körül. Mérműves  ablakok; küllőosztású rózsaablakok; kör- és csúcsíves idomok, az áttört csipkés motívumok (ez külön kiemelendő hiszen a páncélok díszítésénél ezt nagyon sokszor alkalmazzák főként a gótikus páncélkovácsolás csúcsában) majd halhólyag- és lángnyelvmotívumok jellemzik. Gyámköves ajtók, függönyíves ablakok (nyelvmotívum); bélletes kapuzat jellemzik; az ajtók, ablakok felett vimperga élén krabbékkal.  Az ívformák lehetnek csúcs-, szamárhát-, függöny-, vagy Tudor-ívek. A fő- és mellékhajó találkozásánál, az árkádsor és az oldalfalazat fölött a fal lazításaként megjelenik az árkádos trifórum, gádorfal; az oldalkarzat, majd a trifórium az idők folyamán összeolvad a növekvő méretű ablaksorral

Európa egyes országaiban számottevő időbeli eltéréssel jelenik meg, és eltérő sajátságokat mutat.
A gótikus szobrászat

A északi gótika az épületszobrászatban éri el csúcspontját. Az oszlop- és pillérfőkön, párkányokon, ajtó- és ablakbélleteken levéldísz jelent meg. A kapuban gyakran oszlopszobrokként (Chartres) vagy szabadon álló (Reims) alakként jelennek meg figurák, s alakjuk merevsége idővel fölenged, mozgás jelenik meg és a lágy stílus jellegzetes S-hajlata. 

Iparművészet

A céhes ipar csodái a pompásan faragott bútorok, a szekrényt pótló vasalt ládák; a templomokban a stallumok. A fémművesek ajtókra, ládákra vasmérműveket készített a zárakra; valamint csillárokat, gyertyatartókat kovácsoltak. Remek műveket készített az ötvösség, sodronyzománccal új eljárást alkalmazott (kettős sodrott szálak közé helyezték a zománcot); finom virágmintás kelyheket, kupákat, ékszereket; az építészet hatása pedig megjelent a szentségtartók készítésénél. A textilművességben kiemelkedik a gobelin, a növényi díszítésű kárpit. Selyem-, brokát- és bársonyszövés gazdag anyaga maradt ránk.

Németország

Németországban a gótika a 13. század közepétől kezdve terjed el, és a 16. század elejéig virágzik. Nem a helyi román stílusú építészetből fejlődik ki, hanem a már kiforrott francia gótikát veszi át, részben a burgundiai és ciszterci példaképeket, részben a nagy francia székesegyházak alaprajzát és felépítését követve.
A 13. század német gótikájára leginkább a szó szerinti átvételek jellemzik. Amikor Németországban elterjedt a gótika rögtön nagyon sok mesterművet alkottak. Lenyűgözőeket, büszkéket, mint a székesegyházak és szerényeket, mint a kis falusi templomok - paraszt gótika. Ez az elnevezés olyannyira élt, hogy az építészet eme módja, mint gót vagy is barbár irtózatra utalt és annak tárgya volt még is hosszú időn át speciális német stílus képében élt.

A gótikus páncélok

Fontos ipar volt a középkorban a Páncélkovácsoké nehéz volna túlbecsülni ezt a mesterséget.

Számos védő páncélt és fegyvert köszönhetünk a páncélkovácsok művészetének és

szaktudásának szerte Európában. Ennek oka az a kijelentés miszerint egészen a 16. századig

az egyén a legfontosabb szerepet a háborúban játszotta. És az egyén szükségletei által tanultak

a kovácsok. Azokban a napokban, amikor a vezetőt követő emberek, a vezetőjüket majdnem

természetfeletti tulajdonságokkal ruházták fel és nyertek csatákat annak hősiessége miatt,

vagy éppen veszítették el annak halálával vagy éppen rokkantsága miatt. Unalmas volna

Ennek a fontosságának jó néhány példáját idézni.

A páncélok német és olasz divatja, szintén, ahogy a többi iparművészet szerte Európában

Versenyzett egymással. Túlzás nélkül, amit követelhetünk a páncélkovácstól, hogy a

„modern” művészet hatásainak feleljen meg. Vannak olyan bizonyos lényeges szabályok,

Amiket meg kell figyelni minden mesterségnél, de legtöbbször csak egy vagy kettő

Nélkülözhetetlen a jó munkához. Ezek a szabályok a páncélkovács mesterségére vonatkoznak,

Azt láthatjuk, hogy mindegyik alapvetően a kielégítő munkához szükséges.

A szabályok a következők:

1) Célnak megfelelő alkalmasság

2) Használatkor kényelem

3) A jó anyag minőség

4) A szerkezeti módszerek szilárdsága
5) A díszítések alárendelése az előző szabályoknak

A páncélzatokat és védőfelszereléseket illetve a védő és támadó eszközöket együtt testvédelmi rendszereknek nevezik.

Az érett gótikát a páncélkészítésben az 1450-es évektől az 1520-as évekig tekinthetjük.

A középkori páncélgyártás legfőbb központja az Alpok északi és déli oldalán található. A leghíresebb páncélverők a Milánóiak voltak ők Európa szerte sok országot elláttak páncélokkal a legnagyobb vetélytársuk Brescia volt. 

Német páncélverők

A német páncélverők műhelyei két részen a Rajna Vesztfália vidékeken vannak leginkább jelen itt az átlagos tömegtermelt minőségben készítették munkadarabjaikat a kovácsok. A Milánói kovácsokkal, munkájával egyenértékűt csak a Dél-Német vidékeken állítottak elő. Például Augsburg, Innsbruck, Landschut, Nürnberg és Mühlau ezt a műhelyt a Tiroli Zsigmond alapította 1446-ban. A Mühlauban dolgozó mesterek később beköltöztek Innsbruckba ahol majd később I. Miksa császár 1504-ben alapította meg az udvari páncélverő műhelyt.
A német páncélverők céhekbe tömörültek az itáliai páncélverőkkel szemben. Ezekben a céhekben nagyon szigorú szabályok szerint működhettek.
Ezeken a területeken élő páncélkovácsok munkái teljesen egyenrangúak a Milánói mesterekével.
Sőt Augsburgban vagy inkább a világon a leghíresebb páncélverő család a Helmschmied volt. A Helmschmied család megrendelői között volt III. Habsburg Frigyes és fia I. Habsburg Miksa is.
A család két leghíresebb tagja az alapító Lorenz (1445 – 1519) és fia Kolman ( 1470 – 1532) voltak.

Német gótikus páncélok jellemzői 

1420 után jelentős változás jön létre a német páncélok alakjában. A mellvértek asszimetrikusak lettek és az alsó ívben csúcsosodnak ki. Ennek az elnevezése kastenbrust.

 

A kastenbrust mellvért leghíresebb ábrázolása 1435-1440 körül készült festmény. Részlet Konrad Witz Absiai vizet visz Dávid királynak oltárképről. Svájc, Kunstmuseum Basel,

Ezt a mellvértet szinte majdnem csak ábrázolásokról ismerjük, egy lelet maradt fent, de ennek alakja csak megközelítőleg hasonló az ábrázoltakéhoz.

A bécsi kastenbrust elölről és hátulról 1450.

A német gótikus vért 

A német páncélkészítésben az 1460 körül jön létre egy jelentős változás melyben a kastenbrust típusú páncélok robosztus alakját egy könnyedebb lágyabb vonulatú vértezet veszi át. Ezt a szakirodalom német gótikus vértezetnek nevezi.

A Helmschmied család:

A páncélverő műhely alapítója Lorenz Colman volt. A Helmschmied név ragadványnév volt és ez csak később válik családnévvé. Illetve a Helmschmied név fémjelzi a legmagasabb német művészi szintű fémművességet. 

 Lorenz Colman
Augsburg
Kb. 1490 – 1516
Lorenz Helmschmied néven. Kevés ősét ismerik kivéve azt, aki Augsburgban élt 1377-ben.
Az apja George szintén dolgozott Augsburgban, Harbruckban és Luginslandban ez ennek a
városnak az ipari utcája.
A neve elsőnek 1467-ben jelenik meg polgári feljegyzésekben és a munkái hamarosan
elkezdik vonzani az emberek figyelmét. 1477-ben készít páncélt I. Miksának és ezzel
megszerzi a szabadságot a városának.
1491-ben alapít Innsbruckban egy műhelyt. Ezután Innsbruckban marad.
1498-ban fémet vásárol, ebből dolgozik, majd 1506-ban Mantovában bemutatja a munkáit a
királyi palotának. Ezután úgy tűnik, teljes mértékben Miksának dolgozik. 1508-ban kap egy
szerződést, amely arról szól, hogy el kell készítenie egy hadsereg számára való vértet.
Fentmaradt munkáiból találhatóak vértek Bécsben és Madridban.

 

Mesterjegye

Coloman Colman
Augsburg
1476 – 1532
Coloman, Lorenz fia és a családja többi tagjával együtt vette fel a Helmschmied nevet.
Coloman nevét néha C és néha K betűvel írják Az első említés Colomanra polgári
dokumentumokból származik, 1507-ből. 1512-ben V. Károlynak dolgozik és ugyanebben az
évben lép I. Miksa császár szolgálatába. I. Miksa rendelt tőle egy ezüsttel borított vértet 1519-
ben, de e páncél elkészítése nem valósult meg. A fizetéselmaradása az oka.
Coloman az általa készített páncélok díszítésére alkalmazta a Burgmair családot, apát és fiát
is. V. Károly gyakran arra ösztönözte őt, hogy menjen Spanyolországba, de az otthoni
megbízásai ebben meggátolták őt. 1525 virágzó évnek bizonyult Coloman életében mivel
Thomas Burgmair özvegyétől megvette a „Kovács házat a Karoline útcán”.
Két érem készült neki a portréjával az egyik 1518-ban a másik 1532-ben.
Kiterjedt az ügyfélköre Olaszországba. 1511-ben kapott egy levelet Marchesa Francesco di
Matuától, hogy tervezzen egy teljes laminált lemezvértet egy ló számára, ami befedi, a ló
fejét, lábát és a testét. Bécsben lévő Zerghausban található egy ilyen kép.

Ennek a vértnek egy darabja megtalálható Brüsszelben a Musee Porte de Halban. További
helyek ahol bizonyítottan Coloman kezei közül kikerült vértek találhatóak: Bécs, Wallace
Collection, Madrid, Drezda (Tonlet „The Chase”).

Coloman Helmschmied és első felesége Ágnes Breu a képet készítette Jorg Breu a fiatalabb

Desiderius Colman
Augsburg
Circ. 1532
Desiderius, Coloman Colman fia. 1532-ben átviszi a műhelyét az Augsburg melletti
Mauerburgba, amelyben a Burgmairekkel dolgozott együtt. Továbbá dolgozott a
fegyvergyártó Lutzenbergerrel, aki 1545-ben összeházasodott Desiderius mostohaanyjával.
1550-ben a Városi Tanács tagja lett és 1556-ban készített egy királyi vértet V. Károlynak. II.
Miksának is készít vértet, innentől használja azt a mesterjelzést, amit az apja. Ezáltal lép fel
egy kis zavar abban, hogy melyik vértet ki készítette.

Tiroli Zsigmond páncélja

A mestereknek egy roppant bonyolult testvédelmi rendszert sikerült megalkotni mely figyelembe veszi az anatómiát, a teherbíró képességet és a harctéren előfordulható traumákat és az aktuális divatot. A páncél nem csupán egy testvédelmi rendszer hanem egy státusz szimbólum is mely megmutatja viselőjének rangját, gazdagságát.

Zsigmond tirol hercege, Mátyás király kortársa. 

Zsigmond ezt a vértet 1484-ben kapta Katherina von Schasennel kötött házasság alkalmából császári ajándékként Miksától (unokaöccse). Készítője Lorenz Helmschmied. A vértezetre a burgundiai stílusjegyek a jellemzőek.

Ezt a páncélt sokak tartják a világ legszebben elkészített páncéljának. A páncél maga egy lenyűgöző légies könnyed eleganciával rendelkezik. Technikailag a legapróbb részletekig odafigyelve van kivitelezve. A páncél egy ízléses és finom ötvös munkával társul mely díszítés még ténylegesen dísz funkciót tölt be és ezzel a páncél nem veszít hordhatóságából és kényelméből. A páncél ezek miatt a díszítések miatt leginkább egy ruha költeményhez hasonló és nem egy vérthez. Helmschmiednek külön korlátokat szabott az a szabály hogy a páncélt hordható darabként és emberi testre illőként kellet megalkotnia. Már ez az egy darab híressé és az acél szobrászává emelte Lorenzt. Mind a mai napi Lorenz Helmschmiedre úgy gondolunk, mint minden idők egyik legnagyobb páncélverője.

 

 

I. Miksa páncélja

Hátul látható Tiroli Zsigmond páncélja. A két páncél között egy rosstirn – ló vértezet. A kép jobb oldalán látható I. Miksa vértje kezében a kardjával.

I. Miksa breastplate, backplate, bevor

A gótikus páncélok jellemzése

1460 után a mellvértek elkülönülnek egymástól. Két egymáshoz passzoló lemezből állnak. I.Miksa mellvértjénél megfigyelhetjük, hogy a páncél kidolgozásának köszönhetően az alsó rész három részből áll a felső pedig egyből. A felső lemezhez kapcsolódik a második lemez majd így tovább egymáshoz kapcsolódik a többi lemez is. A mellvért jelen esetben további rátétlemezeket kapott – úgynevezett szoknya részt. Megfigyelhető a lemezeken hogy csúcsívben végződnek és felfelé törekednek. A kar ívénél visszaperemezték a széleket. ( A szélek teljes visszaperemezése a gótikus páncéloknak egy ismérve).
A páncéloknál látható bordázás melyek merevítésként szolgáltak. Illetve a bordázás a harcban védelmet is töltött be mivel a fegyverek szúrásának tovább csúszását megakadályozta illetve elvezette.  A hátvért is több lemezből állt melyeket szegecsekkel kapcsoltak össze. A német páncélkovácsok lehagyják a vértelemeknél a zsanéros megoldásokat és szíjjakkal rögzítik őket. Két szíj a vállakon átfűzve rögzítette a mell és a hátvértet a harmadik szíj két vége a hátvértre volt szegecselve és a mellvérten elől volt összecsatolva, mint a derékszíj. Kivételt képez ezen rögzítési mód alól a Tiroli Zsigmond páncéljának oldalát laprugós retesszel látták melynek alakja gomba volt illetve lapos kampós stifttel látták el. Mindkettő a méretre állíthatóság funkcióját töltötte be.
A vállak védelmére a német mesterek is rákozott lemezekből készítettek páncélt. És ezek sokkal kisebbek voltak, mint az itáliai váll páncélok. A német páncélok váll páncéljai hátul pont akkora lemezt kaptak, amely takarta a lapocka részt de nem érték el ezek azt a szárnyszerű hatást mint a Lombard páncéloké. A hónalj azonban így védtelen maradt, ha a páncél viselője felemelte a kezét. Helmschmied ezt a páncélján úgy küszöbölte ki hogy a mellvértek hónaljkivágásának belsejébe egy a mellvért kivágásának az ívét követő rugós lemezt épített be. Ez a lemez csak két szegeccsel volt rögzítve alul és felül így az képes volt némi mozgásra. A felkar védelmére szolgáló lemezt csúszó szegecsekkel rögzítették a vállvérthez. A nagyméretű könyökvértek belső oldalán furatok találhatóak melyeknek az volt a funkciója hogy ezek segítségével tudták a fegyverkabáthoz rögzíteni a könyökvértet. A könyökvért a fegyverkabáton kívül a felkar vérthez is volt egy pontban rögzítve illetve a könyökérthez és a fegyverkabáthoz rögzült még az alkar vért is.
A kesztyűk ötujjasok és rendkívül finoman megmunkáltak. A bütyöknél lévő részeket rézből vagy bronzból készítették feltüskézve. A fenti két vért esetében ezek a díszítések aranyozottak volta.   A kesztyűk teljesen szabad mozgást engednek a kéznek. Bár védelmi szempontból nem olyan jól védenek, mint az olasz megfelelőik. Az itáliai páncélkesztyűk nagy acéllapokból készültek és valószínűleg azért nem alkalmazták ezt a német mesterek, mert ez nem illet volna a német páncélok könnyed szépségéhez. Itt láthatjuk, hogy már ekkor is megjelenik az a szempont, hogy a páncél esztétikusabb és divatosabb, mint az hogy célszerűbb legyen.
A lábvértek is hasonló bordákkal rendelkezik, mint a páncél eddigi részei. A páncél szoknya részének rövidsége miatt Helmschmied és a többi német mester is a lábvértet extra hosszúra tervezte. A lábszár vértek viszont nem kaptak bordázott díszítést simák maradnak. Helmschmied a vádlit védő lemez felső részét is rákozta, így ha a páncél viselője behajlította a lábát a rákok elmozdult és nem nyomta a térdhajlatot a lemez.
A páncél cipő nagyon hosszú lecsatolható orr részt kapott. Ezt is divatból használták a kor cipői ugyan ezt a hosszú csőrős orrt mutatja. A sabaton rákozott elemeit csúszó szegecsek illetve szíjjak tartották egyben ezeknek köszönhetően maximálisan mozoghatott a láb.
A páncélokon jól látszik, hogy a korra jellemző divatot utánozzák. Testhez simuló harisnyanadrág , derékban nagyon szűk vállban széles zeke, a felső ruházat anyagában orgonasíp szerű berakások voltak ezt utánozzák a vértek barázdái. A fentebbi két vértnél az alsó lemezek peremeit nagyon aprólékosan kidolgozták. Csipkefinomságú vésetekkel, áttört aranyozott réz szegélyek díszítik.
A fej védelme volt az ahol a mestereknek kompromisszumot kellett kötni a használhatóság javára a kor fejfedő divatjával szemben.
A német vérteknél a salade sisakot használták leginkább. Fül alsó vonulatáig ért viszont a hátsó rész megnyújtották. I. Miksa páncéljához tartozó sisak egy rákozott tarkóvédővel ellátott salade melynek visorja mozgatható.
A bevor nem mozgatható egy lemezből áll. A gótika korában divatos volt a két lemezből álló szegecsel rögzített mozgatható bevor.
Annak ellenére, hogy a páncélok kívülről nehéznek és nehezen mozgathatónak látszanak A fent látható páncélok súlya közel csak 20 kilogramm. A páncélok felépítésének köszönhetően a vért súlya a viselőjén eloszlott így könnyedebben tudott benne mozogni.

Befejezés

A gótikus páncélkészítés korában készült vértek még figyelembe vették az anatómiát, a teherbíró képességet és a harctéren előfordulható traumákat és az aktuális divatot. A kor előrehaladtával a mesterek egyre inkább semmibe vették a páncélkészítés szabályait.

(1) Az ütés levezető részeket megsemmisítették a bonyolult általában domborított értelmetlen

tervű minták, amelyek egy ütéskor pont fegyver élével érintkeztek.

(2) A kényelmet szintén gyengítették azok a módszerek, amelyek megakadályozták a lamellák

könnyed egymás feletti mozgását.

 Pl.: Ha mindegyik lemezen magas domborművek voltak.

Lemezeket néha olyan nem gyakorlatias módon állították be, amelyben felfelé álltak és az

ütés nem pattanna le róluk. Találhatunk olyan 16. 17. században készített lábvértet, amelynek a

lamellái, mint lefelé, mint felfelé átfedettek voltak és nem volt rajtuk központi lemez. Azt a

páncélt, amit Henrinek Wales hercegének adott Joinville hercege 1608-ban lebénítja a

solleretek átfedése. Egy ilyen lábvédővel lehetetlen volna könnyedén sétálni.

(3) Ennek a szabálynak a hanyagolását természetesen észrevették.

(4) A lábvért kényelmetlen elrendezését, a második pont is említi. De van példa ennek a

szabálynak a teljes semmibevételére is. A vértnek a különböző domborított fém részei,

utánozzák a lamellákat, vagy pedig különálló lemezek. Nem díszítik a vértet, és természetesen

nem teszik kényelmesebbé, csupán létrehoznak egy hamis benyomást és spórolnak a

mesterembernek egy kevés munkát. Azt mondhatják „clous perdus” vagy hamis szegecs.

Ilyeneket lehet találni a későbbi vértekben ezek, nem teszik használhatóbbá a vértet, és

kevesebb munkával járnak.

(5) Csak észben kell, tartani a fenti szabályokat azután meg kell vizsgálni egy domborított

vértet, amit Piccinino vagy Peffenhauser készített. Láthatjuk, hogy ezeket, a szabályokat

hogyan szegték meg a jó szaktudással végzett munka kárára, bár talán ezek növelhették a

mesterek hírnevét.

Azt észre kellene venni, hogy a mesterembereknek a szabályok semmibevevése ellenére a

reneszánsz korban nem romlott meg a munkaminősége: a páncélok között a Negrolik által

vagy a fent említett két mester által gyártottak a fém-munka csodái voltak. De az energiáikat a

hírnevük növelésébe fektették. A 16. századig a védekezés minden érintett szerkezeti részét

felfedezték és tökéletesítették. A mesterembereknek ezért kellett kitalálniuk valami újat, hogy

megmutathassák tehetségüket. Bővíti ezt a kérdést és a megrendelője (védnöke) közötti

kapcsolat, aminek jellemzőit megtalálhatjuk a reneszánsz korában, láthatjuk, hogy

fokozatosan elhanyagolttá válik ez a mesterség. Az első szabálynak (célnak megfelelő

alkalmasság) nem voltak képesek már megfelelni a lőfegyverekkel szemben és a 16. század

közepétől megjelenik a lőfegyvergyártó mesterség. A páncéloknak ellent kellett volna állnia

az arquebuse fegyverek lövésének. A páncélok használhatatlanságához vezetett a lőfegyverek

létrejötte. A páncélkovácsoknak az erőteljes fegyverek ellen a vért vastagságát kellett növelni

ezzel a súlya elviselhetetlenné vált volna. Ezekben, a napokban, amikor az utazás és a szállítás

bonyolult volt az utak minősége az élet, a tulajdon biztonsága, az országok közötti és a

személyes háborúk miatt minden országnak és területnek létre kellett hoznia egy rendelkezést

a páncélokra és a fegyverekre. Ugyanakkor néhány helyen jobb munkát végeztek, vagy azért

mert jobb nyersanyagokkal rendelkeztek, vagy azért mert egy mester jobb iskolát alapított a

szomszédjaival szemben.

Európai páncélok, legyen szó gótikusról, reneszánszról, barokkról mindannyi stílusú vértnek

ugyan az lenne a fő feladata, hogy a viselőjének az életét megvédje illetve, hogy a harcban

segítse. De ahogyan hatott a ruházatra az éppen aktuális divat úgy hatott az a páncélokra is.

Sőt fegyvereket és azok tartozékait, kardokat, tőröket és lőfegyvereket láthatunk gyakran

díszítve cizellálással, zománcozással, intarziával, faragással stb. díszítéssel. De a páncélok

annál sokkal többek, mint egy csillogó darabja a divatnak. A páncélok nem mások, mint az

európai szobrász történelem fejezetének egy fontos darabjai, egy nagyon speciális

háromdimenziós szobor fémből. A az emberi testet körbeölelő elsősorban az eleganciának és

az emberi pontosságnak manifesztációi. Viselőjének minden mozdulatát követi. A páncélok

olyan műalkotások, amelyek gyakran megdöbbentő módon kifinomult és gazdag megoldásait

mutatják be a díszítéseknek.

Az egyszerű vért tiszta alakja. Maradhat simán fehér vagy lehetőség van számos díszítésre

ennek sok különböző módja van: aranyozás, kékre futtatás, feketítés, maratás, gravírozás,

arany- vagy ezüst-lapolás, dombornyomás, lapos domborművek, egyedülálló egyszerű

motívumok, nagy táblaképes gazdag rajzok, amelyek gyakran híres festők és művészek

ihlettek meg.

 Felhasznált irodalom

Breiding, Dirk H. "Famous Makers and European Centers of Arms and Armor

Production". In Heilbrunn Timeline of Art History. New York: The Metropolitan

Museum of Art, 2000–

Töll László: A harci vértezetek története A nyugat-európai hadviselésben alkalmazott

testvédelmi rendszerek fejlődéstörténete a 10.századtól a 16. század első harmadáig

2009

Charles, ‘Ffoulkes’: The armourer and his craft from the 11th to the 16th century

Oxford 1912

Krzysztof Baczkowski, Bak János, Csáky Imre, Draskóczy István, Fodor Pál, Kubinyi

András, Marosi Ernő, Nógrády Árpád, Pálosfalvi Tamás, Papp Szilárd, B. Szabó

János, Szakály Ferenc, Töll László, Veszprémi László: Rex invictissimus: Hadsereg és

hadszervezet a Mátyás kori Magyarországon, Zrínyi kiadó Budapest 2008

Baráth Béla – Éber László – Felvinczi Takács Tamás : A művészet története, Tóth Könyvkereskedés és Kiadó

Breiding, Dirk H.:Famous Makers and European Centers of Arms and Armor Production

Charles, ‘Ffoulkes’: The armourer and his craft from the 11th to the 16th century –

http://www.myarmoury.com/feature_arm_paffenhauser.html