Lorenz
Helmschmied
Bevezető a gótikába
A gótika építészete
A
gótikus építészet a 12. század derekán Franciaországban fejlődik ki és innen
terjed el, és válik a 13. század végére egész Európában uralkodóvá, a bizánci
kultúra hatása alatt álló országok kivételével.
Az
építészetben, megjelennek a fiálé vagy fiatornyok. Boltozásos térlefedést
valósítanak meg, ezek csúcsíves keresztboltozatok, vagy csillag- háló-,
legyező- illetve tölcsér alakúak. A szentélyt sokszög alakú kórus,
kápolnakoszorú vagy kóruskörüljáró veszi körül. Mérműves ablakok; küllőosztású rózsaablakok; kör- és
csúcsíves idomok, az áttört csipkés motívumok (ez külön kiemelendő hiszen a
páncélok díszítésénél ezt nagyon sokszor alkalmazzák főként a gótikus
páncélkovácsolás csúcsában) majd halhólyag- és lángnyelvmotívumok jellemzik.
Gyámköves ajtók, függönyíves ablakok (nyelvmotívum); bélletes kapuzat
jellemzik; az ajtók, ablakok felett vimperga élén krabbékkal.
Az ívformák lehetnek csúcs-, szamárhát-,
függöny-, vagy Tudor-ívek. A fő- és mellékhajó találkozásánál, az árkádsor és
az oldalfalazat fölött a fal lazításaként megjelenik az árkádos trifórum,
gádorfal; az oldalkarzat, majd a trifórium az idők folyamán összeolvad a
növekvő méretű ablaksorral
Európa egyes országaiban
számottevő időbeli eltéréssel jelenik meg, és eltérő sajátságokat mutat.
A gótikus szobrászat
A északi
gótika az épületszobrászatban éri el csúcspontját. Az oszlop- és pillérfőkön,
párkányokon, ajtó- és ablakbélleteken levéldísz jelent meg. A kapuban gyakran
oszlopszobrokként (Chartres) vagy szabadon álló (Reims) alakként jelennek meg
figurák, s alakjuk merevsége idővel fölenged, mozgás jelenik meg és a lágy
stílus jellegzetes S-hajlata.
Iparművészet
A céhes
ipar csodái a pompásan faragott bútorok, a szekrényt pótló vasalt ládák; a
templomokban a stallumok. A
fémművesek ajtókra, ládákra vasmérműveket készített a zárakra; valamint
csillárokat, gyertyatartókat kovácsoltak. Remek műveket készített az ötvösség,
sodronyzománccal új eljárást alkalmazott (kettős sodrott szálak közé helyezték
a zománcot); finom virágmintás kelyheket, kupákat, ékszereket; az építészet
hatása pedig megjelent a szentségtartók készítésénél. A textilművességben
kiemelkedik a gobelin, a növényi díszítésű kárpit. Selyem-, brokát- és
bársonyszövés gazdag anyaga maradt ránk.
Németország
Németországban a gótika a 13. század közepétől
kezdve terjed el, és a 16. század elejéig virágzik. Nem a helyi román stílusú építészetből
fejlődik ki, hanem a már kiforrott francia gótikát veszi át, részben a
burgundiai és ciszterci példaképeket, részben a nagy francia székesegyházak
alaprajzát és felépítését követve.
A 13. század német gótikájára leginkább a szó szerinti átvételek jellemzik.
Amikor Németországban elterjedt a gótika rögtön nagyon sok mesterművet
alkottak. Lenyűgözőeket, büszkéket, mint a székesegyházak és szerényeket, mint
a kis falusi templomok - paraszt gótika. Ez az elnevezés olyannyira élt, hogy
az építészet eme módja, mint gót vagy is barbár irtózatra utalt és annak tárgya
volt még is hosszú időn át speciális német stílus képében élt.
A gótikus páncélok
Fontos
ipar volt a középkorban a Páncélkovácsoké nehéz volna túlbecsülni ezt a
mesterséget.
Számos
védő páncélt
és fegyvert köszönhetünk a páncélkovácsok művészetének és
szaktudásának
szerte Európában. Ennek oka az a kijelentés miszerint egészen a 16. századig
az egyén
a legfontosabb szerepet a háborúban játszotta. És az egyén szükségletei által
tanultak
a
kovácsok. Azokban a napokban, amikor a vezetőt követő
emberek, a vezetőjüket majdnem
természetfeletti
tulajdonságokkal ruházták fel és nyertek csatákat annak hősiessége miatt,
vagy
éppen veszítették el annak halálával vagy éppen rokkantsága miatt. Unalmas
volna
Ennek a
fontosságának jó néhány példáját idézni.
A páncélok német és olasz divatja, szintén, ahogy a többi iparművészet szerte Európában
Versenyzett
egymással. Túlzás nélkül, amit követelhetünk a páncélkovácstól, hogy a
„modern”
művészet
hatásainak feleljen meg. Vannak olyan bizonyos lényeges szabályok,
Amiket
meg kell figyelni minden mesterségnél, de legtöbbször csak egy vagy kettő
Nélkülözhetetlen
a jó munkához. Ezek a szabályok a páncélkovács mesterségére vonatkoznak,
Azt
láthatjuk, hogy mindegyik alapvetően
a kielégítő munkához
szükséges.
A
szabályok a következők:
1)
Célnak megfelelő alkalmasság
2)
Használatkor kényelem
3) A jó
anyag minőség
4) A
szerkezeti módszerek szilárdsága
5) A díszítések alárendelése az előző
szabályoknak
A
páncélzatokat és védőfelszereléseket illetve a védő és támadó eszközöket együtt
testvédelmi rendszereknek nevezik.
Az érett gótikát a páncélkészítésben az 1450-es évektől az 1520-as évekig
tekinthetjük.
A középkori
páncélgyártás legfőbb központja az Alpok északi és déli oldalán található. A
leghíresebb páncélverők a Milánóiak voltak ők Európa szerte sok országot
elláttak páncélokkal a legnagyobb vetélytársuk Brescia volt.
Német páncélverők
A német páncélverők műhelyei két részen a Rajna
Vesztfália vidékeken vannak leginkább jelen itt az átlagos tömegtermelt
minőségben készítették munkadarabjaikat a kovácsok. A Milánói kovácsokkal,
munkájával egyenértékűt csak a Dél-Német vidékeken állítottak elő. Például
Augsburg, Innsbruck, Landschut, Nürnberg és Mühlau ezt a műhelyt a Tiroli
Zsigmond alapította 1446-ban. A Mühlauban dolgozó mesterek később beköltöztek
Innsbruckba ahol majd később I. Miksa császár 1504-ben alapította meg az udvari
páncélverő műhelyt.
A német páncélverők céhekbe tömörültek az itáliai páncélverőkkel szemben.
Ezekben a céhekben nagyon szigorú szabályok szerint működhettek.
Ezeken a területeken élő páncélkovácsok munkái teljesen egyenrangúak a Milánói
mesterekével.
Sőt Augsburgban vagy inkább a világon a leghíresebb páncélverő család a
Helmschmied volt. A Helmschmied család megrendelői között volt III. Habsburg
Frigyes és fia I. Habsburg Miksa is.
A család két leghíresebb tagja az alapító Lorenz (1445 – 1519) és fia Kolman (
1470 – 1532) voltak.
Német gótikus páncélok jellemzői
1420 után jelentős változás jön létre a német
páncélok alakjában. A mellvértek asszimetrikusak lettek és az alsó ívben
csúcsosodnak ki. Ennek az elnevezése kastenbrust.
A kastenbrust mellvért leghíresebb ábrázolása
1435-1440 körül készült festmény. Részlet Konrad Witz Absiai vizet visz Dávid
királynak oltárképről. Svájc, Kunstmuseum Basel,
Ezt a
mellvértet szinte majdnem csak ábrázolásokról ismerjük, egy lelet maradt fent,
de ennek alakja csak megközelítőleg hasonló az ábrázoltakéhoz.
A bécsi kastenbrust elölről és hátulról 1450.
A német gótikus vért
A német
páncélkészítésben az 1460 körül jön létre egy jelentős változás melyben a
kastenbrust típusú páncélok robosztus alakját egy könnyedebb lágyabb vonulatú
vértezet veszi át. Ezt a szakirodalom német gótikus vértezetnek nevezi.
A páncélverő műhely alapítója Lorenz Colman volt. A Helmschmied név
ragadványnév volt és ez csak később válik családnévvé. Illetve a Helmschmied
név fémjelzi a legmagasabb német művészi szintű fémművességet.
Lorenz Colman
Augsburg
Kb. 1490 – 1516
Lorenz Helmschmied néven. Kevés ősét ismerik kivéve azt, aki Augsburgban élt 1377-ben.
Az apja George szintén dolgozott Augsburgban, Harbruckban és Luginslandban ez ennek a
városnak az ipari utcája.
A neve elsőnek 1467-ben jelenik meg polgári feljegyzésekben és a munkái hamarosan
elkezdik vonzani az emberek figyelmét. 1477-ben készít páncélt I. Miksának és ezzel
megszerzi a szabadságot a városának.
1491-ben alapít Innsbruckban egy műhelyt. Ezután Innsbruckban marad.
1498-ban fémet vásárol, ebből dolgozik, majd 1506-ban Mantovában bemutatja a munkáit a
királyi palotának. Ezután úgy tűnik, teljes mértékben Miksának dolgozik. 1508-ban kap egy
szerződést, amely arról szól, hogy el kell készítenie egy hadsereg számára való vértet.
Fentmaradt munkáiból találhatóak vértek Bécsben és Madridban.
Mesterjegye
Coloman Colman
Augsburg
1476 – 1532
Coloman, Lorenz fia és a családja többi tagjával együtt vette fel a Helmschmied nevet.
Coloman nevét néha C és néha K betűvel írják Az első említés Colomanra polgári
dokumentumokból származik, 1507-ből. 1512-ben V. Károlynak dolgozik és ugyanebben az
évben lép I. Miksa császár szolgálatába. I. Miksa rendelt tőle egy ezüsttel borított vértet 1519-
ben, de e páncél elkészítése nem valósult meg. A fizetéselmaradása az oka.
Coloman az általa készített páncélok díszítésére alkalmazta a Burgmair családot, apát és fiát
is. V. Károly gyakran arra ösztönözte őt, hogy menjen Spanyolországba, de az otthoni
megbízásai ebben meggátolták őt. 1525 virágzó évnek bizonyult Coloman életében mivel
Thomas Burgmair özvegyétől megvette a „Kovács házat a Karoline útcán”.
Két érem készült neki a portréjával az egyik 1518-ban a másik 1532-ben.
Kiterjedt az ügyfélköre Olaszországba. 1511-ben kapott egy levelet Marchesa Francesco di
Matuától, hogy tervezzen egy teljes laminált lemezvértet egy ló számára, ami befedi, a ló
fejét, lábát és a testét. Bécsben lévő Zerghausban található egy ilyen kép.
Ennek a vértnek egy darabja megtalálható Brüsszelben a Musee Porte de Halban. További
helyek ahol bizonyítottan Coloman kezei közül kikerült vértek találhatóak: Bécs, Wallace
Collection, Madrid, Drezda (Tonlet „The Chase”).
Coloman Helmschmied és első felesége Ágnes Breu a képet készítette Jorg Breu a fiatalabb
Desiderius Colman
Augsburg
Circ. 1532
Desiderius, Coloman Colman fia. 1532-ben átviszi a műhelyét az Augsburg melletti
Mauerburgba, amelyben a Burgmairekkel dolgozott együtt. Továbbá dolgozott a
fegyvergyártó Lutzenbergerrel, aki 1545-ben összeházasodott Desiderius mostohaanyjával.
1550-ben a Városi Tanács tagja lett és 1556-ban készített egy királyi vértet V. Károlynak. II.
Miksának is készít vértet, innentől használja azt a mesterjelzést, amit az apja. Ezáltal lép fel
egy kis zavar abban, hogy melyik vértet ki készítette.
Tiroli Zsigmond páncélja
A
mestereknek egy roppant bonyolult testvédelmi rendszert sikerült megalkotni
mely figyelembe veszi az anatómiát, a teherbíró képességet és a harctéren
előfordulható traumákat és az aktuális divatot. A páncél nem csupán egy
testvédelmi rendszer hanem egy státusz szimbólum is mely megmutatja viselőjének
rangját, gazdagságát.
Zsigmond tirol hercege, Mátyás király
kortársa.
Zsigmond ezt a vértet 1484-ben kapta Katherina von
Schasennel kötött házasság alkalmából császári ajándékként Miksától (unokaöccse).
Készítője Lorenz Helmschmied. A vértezetre a burgundiai stílusjegyek a
jellemzőek.
Ezt a páncélt sokak tartják a világ
legszebben elkészített páncéljának. A páncél maga egy lenyűgöző légies könnyed
eleganciával rendelkezik. Technikailag a legapróbb részletekig odafigyelve van
kivitelezve. A páncél egy ízléses és finom ötvös munkával társul mely díszítés
még ténylegesen dísz funkciót tölt be és ezzel a páncél nem veszít
hordhatóságából és kényelméből. A páncél ezek miatt a díszítések miatt
leginkább egy ruha költeményhez hasonló és nem egy vérthez. Helmschmiednek
külön korlátokat szabott az a szabály hogy a páncélt hordható darabként és
emberi testre illőként kellet megalkotnia. Már ez az egy darab híressé és az
acél szobrászává emelte Lorenzt. Mind a mai napi Lorenz Helmschmiedre úgy
gondolunk, mint minden idők egyik legnagyobb páncélverője.
I. Miksa páncélja
Hátul látható Tiroli Zsigmond páncélja. A két
páncél között egy rosstirn – ló vértezet. A kép jobb oldalán látható I. Miksa
vértje kezében a kardjával.
I. Miksa breastplate, backplate, bevor
A gótikus páncélok jellemzése
1460 után a mellvértek elkülönülnek egymástól.
Két egymáshoz passzoló lemezből állnak. I.Miksa mellvértjénél megfigyelhetjük,
hogy a páncél kidolgozásának köszönhetően az alsó rész három részből áll a
felső pedig egyből. A felső lemezhez kapcsolódik a második lemez majd így
tovább egymáshoz kapcsolódik a többi lemez is. A mellvért jelen esetben további
rátétlemezeket kapott – úgynevezett szoknya részt. Megfigyelhető a lemezeken
hogy csúcsívben végződnek és felfelé törekednek. A kar ívénél visszaperemezték
a széleket. ( A szélek teljes visszaperemezése a gótikus páncéloknak egy
ismérve).
A páncéloknál látható bordázás melyek merevítésként szolgáltak. Illetve a
bordázás a harcban védelmet is töltött be mivel a fegyverek szúrásának tovább csúszását
megakadályozta illetve elvezette. A
hátvért is több lemezből állt melyeket szegecsekkel kapcsoltak össze. A német
páncélkovácsok lehagyják a vértelemeknél a zsanéros megoldásokat és szíjjakkal rögzítik őket. Két szíj a vállakon átfűzve
rögzítette a mell és a hátvértet a harmadik szíj két vége a hátvértre volt
szegecselve és a mellvérten elől volt összecsatolva, mint a derékszíj. Kivételt
képez ezen rögzítési mód alól a Tiroli Zsigmond páncéljának oldalát laprugós
retesszel látták melynek alakja gomba volt illetve lapos kampós stifttel látták
el. Mindkettő a méretre állíthatóság funkcióját töltötte be.
A vállak védelmére a német mesterek is rákozott lemezekből készítettek páncélt.
És ezek sokkal kisebbek voltak, mint az itáliai váll páncélok. A német páncélok
váll páncéljai hátul pont akkora lemezt kaptak, amely takarta a lapocka részt
de nem érték el ezek azt a szárnyszerű hatást mint a Lombard páncéloké. A
hónalj azonban így védtelen maradt, ha a páncél viselője felemelte a kezét.
Helmschmied ezt a páncélján úgy küszöbölte ki hogy a mellvértek
hónaljkivágásának belsejébe egy a mellvért kivágásának az ívét követő rugós
lemezt épített be. Ez a lemez csak két szegeccsel volt rögzítve alul és felül
így az képes volt némi mozgásra. A felkar védelmére szolgáló lemezt csúszó
szegecsekkel rögzítették a vállvérthez. A nagyméretű könyökvértek belső oldalán
furatok találhatóak melyeknek az volt a funkciója hogy ezek segítségével tudták
a fegyverkabáthoz rögzíteni a könyökvértet. A könyökvért a fegyverkabáton kívül
a felkar vérthez is volt egy pontban rögzítve illetve a könyökérthez és a
fegyverkabáthoz rögzült még az alkar vért is.
A kesztyűk ötujjasok és rendkívül finoman megmunkáltak. A bütyöknél lévő
részeket rézből vagy bronzból készítették feltüskézve. A fenti két vért
esetében ezek a díszítések aranyozottak volta.
A kesztyűk teljesen szabad mozgást engednek a kéznek. Bár védelmi
szempontból nem olyan jól védenek, mint az olasz megfelelőik. Az itáliai
páncélkesztyűk nagy acéllapokból készültek és valószínűleg azért nem
alkalmazták ezt a német mesterek, mert ez nem illet volna a német páncélok
könnyed szépségéhez. Itt láthatjuk, hogy már ekkor is megjelenik az a szempont,
hogy a páncél esztétikusabb és divatosabb, mint az hogy célszerűbb legyen.
A lábvértek is hasonló bordákkal rendelkezik, mint a páncél eddigi részei. A
páncél szoknya részének rövidsége miatt Helmschmied és a többi német mester is
a lábvértet extra hosszúra tervezte. A lábszár vértek viszont nem kaptak
bordázott díszítést simák maradnak. Helmschmied a vádlit védő lemez felső
részét is rákozta, így ha a páncél viselője behajlította a lábát a rákok
elmozdult és nem nyomta a térdhajlatot a lemez.
A páncél cipő nagyon hosszú lecsatolható orr részt kapott. Ezt is divatból
használták a kor cipői ugyan ezt a hosszú csőrős orrt mutatja. A sabaton
rákozott elemeit csúszó szegecsek illetve szíjjak tartották egyben ezeknek
köszönhetően maximálisan mozoghatott a láb.
A páncélokon jól látszik, hogy a korra jellemző divatot utánozzák. Testhez
simuló harisnyanadrág , derékban nagyon szűk vállban széles zeke, a felső
ruházat anyagában orgonasíp szerű berakások voltak ezt utánozzák a vértek
barázdái. A fentebbi két vértnél az alsó lemezek peremeit nagyon aprólékosan
kidolgozták. Csipkefinomságú vésetekkel, áttört aranyozott réz szegélyek
díszítik.
A fej védelme volt az ahol a mestereknek kompromisszumot kellett kötni a
használhatóság javára a kor fejfedő divatjával szemben.
A német vérteknél a salade sisakot használták leginkább. Fül alsó vonulatáig
ért viszont a hátsó rész megnyújtották. I. Miksa páncéljához tartozó sisak egy
rákozott tarkóvédővel ellátott salade melynek visorjamozgatható.
A bevor nem mozgatható egy lemezből áll. A gótika korában divatos volt a két
lemezből álló szegecsel rögzített mozgatható bevor.
Annak ellenére, hogy a páncélok kívülről nehéznek és nehezen mozgathatónak
látszanak A fent látható páncélok súlya közel csak 20 kilogramm. A páncélok
felépítésének köszönhetően a vért súlya a viselőjén eloszlott így könnyedebben
tudott benne mozogni.
Befejezés
A
gótikus páncélkészítés korában készült vértek még figyelembe vették az anatómiát, a teherbíró képességet
és a harctéren előfordulható traumákat és az aktuális divatot. A kor
előrehaladtával a mesterek egyre inkább semmibe vették a páncélkészítés
szabályait.
(1) Az
ütés levezető részeket
megsemmisítették a bonyolult általában domborított értelmetlen
tervű
minták, amelyek egy
ütéskor pont fegyver élével érintkeztek.
(2) A kényelmet
szintén gyengítették azok a módszerek, amelyek megakadályozták a lamellák
könnyed
egymás feletti mozgását.
Pl.: Ha mindegyik lemezen magas domborművek voltak.
Lemezeket
néha olyan nem gyakorlatias módon állították be, amelyben felfelé álltak és az
ütés nem
pattanna le róluk. Találhatunk olyan 16. 17. században készített lábvértet,
amelynek a
lamellái,
mint lefelé, mint felfelé átfedettek voltak és nem volt rajtuk központi lemez.
Azt a
páncélt,
amit Henrinek Wales hercegének adott Joinville hercege 1608-ban lebénítja a
solleretek
átfedése. Egy ilyen lábvédővel
lehetetlen volna könnyedén sétálni.
(3)
Ennek a szabálynak a hanyagolását természetesen észrevették.
(4) A
lábvért kényelmetlen elrendezését, a második pont is említi. De van példa ennek
a
szabálynak
a teljes semmibevételére is. A vértnek a különböző domborított fém részei,
utánozzák
a lamellákat, vagy pedig különálló lemezek. Nem díszítik a vértet, és
természetesen
nem
teszik kényelmesebbé, csupán létrehoznak egy hamis benyomást és spórolnak a
mesterembernek
egy kevés munkát. Azt mondhatják „clous perdus” vagy hamis szegecs.
Ilyeneket
lehet találni a későbbi
vértekben ezek, nem teszik használhatóbbá a vértet, és
kevesebb
munkával járnak.
(5) Csak
észben kell, tartani a fenti szabályokat azután meg kell vizsgálni egy
domborított
vértet,
amit Piccinino vagy Peffenhauser készített. Láthatjuk, hogy ezeket, a
szabályokat
hogyan
szegték meg a jó szaktudással végzett munka kárára, bár talán ezek növelhették
a
mesterek
hírnevét.
Azt észre kellene venni, hogy a mesterembereknek a szabályok semmibevevése
ellenére a
reneszánsz
korban nem romlott meg a munkaminősége:
a páncélok között a Negrolik által
vagy a
fent említett két mester által gyártottak a fém-munka csodái voltak. De az
energiáikat a
hírnevük
növelésébe fektették. A 16. századig a védekezés minden érintett szerkezeti
részét
felfedezték
és tökéletesítették. A mesterembereknek ezért kellett kitalálniuk valami újat,
hogy
megmutathassák
tehetségüket. Bővíti
ezt a kérdést és a megrendelője
(védnöke) közötti
kapcsolat,
aminek jellemzőit
megtalálhatjuk a reneszánsz korában, láthatjuk, hogy
fokozatosan
elhanyagolttá válik ez a mesterség. Az első szabálynak
(célnak megfelelő
alkalmasság)
nem voltak képesek már megfelelni a lőfegyverekkel
szemben és a 16. század
közepétől megjelenik a lőfegyvergyártó mesterség. A
páncéloknak ellent kellett volna állnia
az
arquebuse fegyverek lövésének. A páncélok használhatatlanságához vezetett a lőfegyverek
létrejötte.
A páncélkovácsoknak az erőteljes
fegyverek ellen a vért vastagságát kellett növelni
ezzel a
súlya elviselhetetlenné vált volna. Ezekben, a napokban, amikor az utazás és a
szállítás
bonyolult
volt az utak minősége
az élet, a tulajdon biztonsága, az országok közötti és a
személyes
háborúk miatt minden országnak és területnek létre kellett hoznia egy
rendelkezést
a
páncélokra és a fegyverekre. Ugyanakkor néhány helyen jobb munkát végeztek,
vagy azért
mert
jobb nyersanyagokkal rendelkeztek, vagy azért mert egy mester jobb iskolát
alapított a
szomszédjaival
szemben.
Európai
páncélok, legyen szó gótikusról, reneszánszról, barokkról mindannyi stílusú
vértnek
ugyan az
lenne a fő feladata,
hogy a viselőjének
az életét megvédje illetve, hogy a harcban
segítse.
De ahogyan hatott a ruházatra az éppen aktuális divat úgy hatott az a
páncélokra is.
Sőt fegyvereket és azok
tartozékait, kardokat, tőröket
és lőfegyvereket
láthatunk gyakran
díszítve
cizellálással, zománcozással, intarziával, faragással stb. díszítéssel. De a
páncélok
annál
sokkal többek, mint egy csillogó darabja a divatnak. A páncélok nem mások, mint
az
európai
szobrász történelem fejezetének egy fontos darabjai, egy nagyon speciális
háromdimenziós
szobor fémből.
A az emberi testet körbeölelő elsősorban az eleganciának és
az
emberi pontosságnak manifesztációi. Viselőjének
minden mozdulatát követi. A páncélok
olyan műalkotások, amelyek gyakran
megdöbbentő módon
kifinomult és gazdag megoldásait
mutatják
be a díszítéseknek.
Az
egyszerű vért
tiszta alakja. Maradhat simán fehér vagy lehetőség van számos díszítésre
ennek
sok különböző módja
van: aranyozás, kékre futtatás, feketítés, maratás, gravírozás,
arany-
vagy ezüst-lapolás, dombornyomás, lapos domborművek, egyedülálló egyszerű
motívumok,
nagy táblaképes gazdag rajzok, amelyek gyakran híres festők és művészek
ihlettek
meg.
Felhasznált irodalom
Breiding,
Dirk H. "Famous Makers and European Centers of Arms and Armor
Production".
In Heilbrunn Timeline of Art History. New York: The Metropolitan
Museum
of Art, 2000–
Töll
László: A harci vértezetek története A nyugat-európai hadviselésben alkalmazott
testvédelmi
rendszerek fejlődéstörténete
a 10.századtól a 16. század első harmadáig
2009
Charles,
‘Ffoulkes’: The armourer and his craft from the 11th
to the 16th
century
Oxford
1912
Krzysztof
Baczkowski, Bak János, Csáky Imre, Draskóczy István, Fodor Pál, Kubinyi
András,
Marosi Ernő,
Nógrády Árpád, Pálosfalvi Tamás, Papp Szilárd, B. Szabó
János,
Szakály Ferenc, Töll László, Veszprémi László: Rex invictissimus: Hadsereg és
hadszervezet
a Mátyás kori Magyarországon, Zrínyi kiadó Budapest 2008
Baráth
Béla – Éber László – Felvinczi Takács Tamás : A művészet története, Tóth
Könyvkereskedés és Kiadó
Breiding,
Dirk H.:Famous Makers and European Centers of Arms and Armor Production
Charles,
‘Ffoulkes’: The armourer and his craft from the 11th to the 16th century –
