2015. április 4., szombat
2014. április 20., vasárnap
2014. február 18., kedd
STOLEN ARMOUR AND WEAPON
THE FOLLOWING ITEMS WERE STOLEN DURING A BREAK IN ON THE EVENING OF 12TH FEBRUARY 2014 ON "PETER FINER ANTIQUES"!!!
PLEASE SPREAD THE WORD NO MATTER IN WHICH COUNTRY YOU LIVE IN!!!!
If you have any information on the whereabouts of these items please contact Peter Finer on: T: +44 (0)20 7839 5666 or E: gallery@peterfiner.com
http://art-of-swords.tumblr.com/post/77004825914/signal-boost-stolen
2014. február 7., péntek
A viselt ruhák neve és helye 1 / clothes names 1
Arming bonett: párnázott sapka sisak alá
Arming cap: általános megnevezése a sisak illetve a láncsukylák alatt hordott párnázott sapkának
FELSŐTEST:
Arming-doublet: Bélelt kabát vászonbül majd a későbbiekben a 16. századtól leginkább bőrből készültek. erre kerülhetett a páncél nyílásainaál sodrony is.
16th century german leather arming doublet
Bufle: (buffletin, coletto) :bivalybőrből készült kabát a 17. századtól Buff coat az elnevezése
Popham buffcoat 1630 english
Camisado: fehér fegyverkabát
Ciclaton: (cyclas)olyan fegyverkabát amely szűk és elől rövidebb mint hátul. 14. században voilt használatos
Coat armour: 14. században a páncél fölött viselt bélelt kabát. címerhordozóként is szolgálhatott.
Coat of fence: Fémlapokkal vagy ritkán kóccal bélelt kabát.
LÁBAK:
Arming-hose: a páncél alatti nadrág
EGYÉB:
Arming points: a zsinórok a páncél alatt vislet kabáton amelyekkel a páncélt rögzítették hozzá.
Clavel: zsinór a sodronycsuklyában
ÁLLAT:
Campanelle: Díszes lótakaró csengőkkel díszítve
2013. december 24., kedd
Boldog karácsonyt! Merry Christmas ......
Ruumsaid juulup
Hyvaa joulua
Joyeux Noel
Gledileg Jol
Pozdrevlyayu s prazdnikom Rozhdestva is Novim Godom
God Jul Och Ett Gott Nytt Ar
Fröhliche Weihnachten
2013. november 20., szerda
A kohók
Az első kohók a 14. század végén vették át a bucatűzhelyek helyét. A kohók gazdasági szempontból már ipari üzemnek tekinthetők.
Ezekben a kohókban már nem állítottak elő lágy kovácsvas-bucákat vagy más néven medvéket. Itt a kohóból már a nyersvas folyik ki.
A megmerevedett nyersvas újbóli felolvasztása kovácsvasat tudtak nyerni. ezáltal megszüntették a vasbucákkal járó nehézségeket. Az így nyer vas jóval tisztább lett és kevesebb utómunkálatot igényelt.
Ezáltal terjedtek el az aknás kemencék széles körben.
A kemencét felülről töltik meg:
1. réteg faszén
2. réteg vasérc
Ezekbe a kemencékben már csapoló nyílások is voltak melyek által letudták engedni a megolvadt vasat így nem kellett kibontani a kemencét.
A nyersvasnak további megmunkálás kellett hogy kovácsvasat vagy acélt nyerjenek belőle.
A nyersvas kikészelésénél arra törekedtek hogy a magas C tartalmat és lehetőleg a foszfor, kén és az egyéb káros anyag tartalmat csökkentsék.
Készelési eljárások:
Telítő vagy mártó eljárás
A megmerevedett nyersvasat nyitott alacsony kemencékben faszénnel újra olvasztották mikor elkezdett pépesedni lehúzták a tűzről és eltávolították a rátapadt salakot. A megmaradt darabot eltörték és összekeverték. Így a levegő a vas minden részét átjárta és a C nagyjából kiégett belőle.
ezután a telítés következett.
Telítés:
Az olvadt vasba fakarra erősített vasrudat mártottak és forgatták benne. Az olvadt vas rátapadt a rúdra és ráforrt és golyó keletkezett rajta. A golyóról a salakot kalapálással távolították el. A telítést általában a kemencevas háromnegyed részéig alkalmazták. A maradék vas gyengébb minőségű pogácsákban gyűltek össze. Végezetül a telítőrúdra ráforrt kovácsvasat vízikalapáccsal tábla alakúra kovácsolták. A táblát hosszában kettő vagy három részre vágták és ezekből rudat kovácsoltak.
A munkát egy mester végezte két segéd és egy inas közreműködésével. Hatalmas szakértelmet igényelt és általában ez a tudás apáról fiúra szállt.
Frissítő eljárás:
150 kg nyersvasat kemencében faszén segítségével többször egymás után megolvasztottak. a Megolvadt vasat kavarás és forgatás közben lecsepegtették miközben a szennyeződések leginkább a szén kiégett belőle és kb. 4 óra alatt 120 kg acél keletkezett.
Ez az eljárás kifejezetten drága volt mert 100 kg acél előállításához 1 köbméter faszenet égettek el.
Ebből az eljárásból fejlődött ki 1874-ben az úgynevezett puddle - kavaró eljárás.
A frissítéssel vagy kavarással kikészelt kovácsvasat hegesztett vasnak, helyesebben hegesztett acélnak nevezzük.
Az aknáskemencék továbbfejlődtek így jöttek létre a nagyolvasztók
Körszerelvényű aknás kemence más néven nagyolvasztó
A 18. században a legnagyobb faszenes kohó az Urálban épült a magassága 13 méter volt.
A kohó magasodásával az akna alakja is megváltozott. A kohó tűzterét beszűkítették hogy a kisebb tér által nagyobb hőmérsékletet tudjanak létrehozni.A szűk medencének viszont hátránya volt hogy a salakot nehezen tudták eltávolítani. Ezért a medencét nyitott mellel építették ki. A nagyolvasztók a 19. század második felében nyerték el magas és karcsú alakjukat. A medencéhez itt már minden oldalról hozzá lehetett férni.
Ezekben a kohókban már nem állítottak elő lágy kovácsvas-bucákat vagy más néven medvéket. Itt a kohóból már a nyersvas folyik ki.
A megmerevedett nyersvas újbóli felolvasztása kovácsvasat tudtak nyerni. ezáltal megszüntették a vasbucákkal járó nehézségeket. Az így nyer vas jóval tisztább lett és kevesebb utómunkálatot igényelt.
Ezáltal terjedtek el az aknás kemencék széles körben.
A kemencét felülről töltik meg:
1. réteg faszén
2. réteg vasérc
Ezekbe a kemencékben már csapoló nyílások is voltak melyek által letudták engedni a megolvadt vasat így nem kellett kibontani a kemencét.
A nyersvasnak további megmunkálás kellett hogy kovácsvasat vagy acélt nyerjenek belőle.
A nyersvas kikészelésénél arra törekedtek hogy a magas C tartalmat és lehetőleg a foszfor, kén és az egyéb káros anyag tartalmat csökkentsék.
Készelési eljárások:
Telítő vagy mártó eljárás
A megmerevedett nyersvasat nyitott alacsony kemencékben faszénnel újra olvasztották mikor elkezdett pépesedni lehúzták a tűzről és eltávolították a rátapadt salakot. A megmaradt darabot eltörték és összekeverték. Így a levegő a vas minden részét átjárta és a C nagyjából kiégett belőle.
ezután a telítés következett.
Telítés:
Az olvadt vasba fakarra erősített vasrudat mártottak és forgatták benne. Az olvadt vas rátapadt a rúdra és ráforrt és golyó keletkezett rajta. A golyóról a salakot kalapálással távolították el. A telítést általában a kemencevas háromnegyed részéig alkalmazták. A maradék vas gyengébb minőségű pogácsákban gyűltek össze. Végezetül a telítőrúdra ráforrt kovácsvasat vízikalapáccsal tábla alakúra kovácsolták. A táblát hosszában kettő vagy három részre vágták és ezekből rudat kovácsoltak.
A munkát egy mester végezte két segéd és egy inas közreműködésével. Hatalmas szakértelmet igényelt és általában ez a tudás apáról fiúra szállt.
Frissítő eljárás:
150 kg nyersvasat kemencében faszén segítségével többször egymás után megolvasztottak. a Megolvadt vasat kavarás és forgatás közben lecsepegtették miközben a szennyeződések leginkább a szén kiégett belőle és kb. 4 óra alatt 120 kg acél keletkezett.
Ez az eljárás kifejezetten drága volt mert 100 kg acél előállításához 1 köbméter faszenet égettek el.
Ebből az eljárásból fejlődött ki 1874-ben az úgynevezett puddle - kavaró eljárás.
A frissítéssel vagy kavarással kikészelt kovácsvasat hegesztett vasnak, helyesebben hegesztett acélnak nevezzük.
Az aknáskemencék továbbfejlődtek így jöttek létre a nagyolvasztók
Körszerelvényű aknás kemence más néven nagyolvasztó
- Torok: A nagyolvasztóprofil legmagasabban elhelyezkedő eleme, itt adagolják be az elegyet (a vasérc, a koksz és a salakképző anyagok meghatározott arányú keverékét), és itt távozik el a torokgáz.
- Akna: A nagyolvasztó csonkakúp alakú része, a kemence legnagyobb eleme. A lefelé bővülő alakot egyrészt a hőmérséklet emelkedése következtében bekövetkező térfogat-növekedés, másrészt a lefelé haladó elegyoszlop és a felfelé haladó gázok sebességének mérséklése indokolja (a gázok redukáló hatása így jobban érvényesülhet).
- Szénpoha: Viszonylag rövid hengeres rész, itt játszódnak le a salakképződési folyamatok.
- Nyugvó: Itt már gyakorlatilag csak folyékony halmazállapotú fázisok vannak (kivéve a kokszot).
- Fúvósík: A medence felső részén van. Itt helyezik el körben a levegő befújására alkalmas fúvókákat. Ez az a hely, ahol a koksz oxidációja (elégése) megtörténik, hő fejlődik és redukálógáz képződik.
- Medence: A nagyolvasztó gyűjtő eleme. Itt gyűlik össze a folyékony nyersvas és salak, de bizonyos metallurgiai folyamatok is lejátszódnak. A két fázis (vas és salak) a fajsúlykülönbség alapján elkülönül egymástól, így a feljebb elhelyezett nyíláso(ko)n a salakot, alul pedig a nyersvasat lehet lecsapolni. Előfordul – főleg kisebb méretű kohóknál – hogy külön salakcsapoló nyílást nem építenek.
A Govasdiai (Ó-Limperti) nagyolvasztó kibélelési terve az 1849-iki évadra, az üzembehozatal előtt és kifúvás után.
A 18. században a legnagyobb faszenes kohó az Urálban épült a magassága 13 méter volt.
A kohó magasodásával az akna alakja is megváltozott. A kohó tűzterét beszűkítették hogy a kisebb tér által nagyobb hőmérsékletet tudjanak létrehozni.A szűk medencének viszont hátránya volt hogy a salakot nehezen tudták eltávolítani. Ezért a medencét nyitott mellel építették ki. A nagyolvasztók a 19. század második felében nyerték el magas és karcsú alakjukat. A medencéhez itt már minden oldalról hozzá lehetett férni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)